Alatskay Janus: A pilisi túra
Még nem jártam a Pilisben, de annyit olvastam róla a Facebookon, hogy kanyarfotó, ikonikus hely, spirituális központ, klassz képekkel spékelve, hogy elszántam magam.
Mindig óvatos duhaj voltam, és megfontoltan mentem bárhová is. A céltalan motorozást ifjúkorommal együtt elhagytam régen. Most, így 50+ ként már nemigen kezdek egykerekezni tanulni. A Vas sem az a hirtelenkedő fajta, Suzuki GS 850, 1982-ben alkották Japán belpiacra. (Amit – szerencsére – csak a mérföldóra mutat.) Sor 4, léghűtés.
Szóval megszületett a terv. Körbe kérdeztem a motoros ismerőseimet, hogy kinek van kedve csatlakozni, de csak a szokásos reakciók érkeztek, így egyedül indultam neki a nem nagy távolságnak. Pomáz, majd a Fülöp Kecskefarm után (Friss Házi Kecskesajt Tej) – ez itt a nem fizető reklám helye – tényleg elkezdett kanyarogni az út, amelyet először lassan követtem, majd kicsit ráérezve az ízére, kövérebb gázzal, mélyebbeket döntve kezdtem élvezni. Mígnem…
Az egyik kanyarnál éreztem, hogy nem fogom tudni visszahúzni a gépet. Ilyenkor a talpig vas, nagyobb önsúlyú, a sok műanyag elemet tartalmazó társainál (én sem panaszkodhatom a 120 kilómmal) és nehéz visszaemelni, ha nem akarja. Átvillant az agyamban az emlék, amikor a garázsban megbillent, és vissza szerettem volna fogni. Megmutatta, hogy ha akar, el is dől. A visszapillantóm nyomott papírzsepivé vált, és ketten emeltük talpra.
Mindez igen gyorsan lezajlott, és máris aszfaltot fogtam. Szerencsére nem volt hatalmas az elán, és igen jól voltam vattázva: jó bukósisak, protektoros kordura szerelés, protektoros kesztyű és egy munkavédelmi csizma (mert nem kaptam 51-es motorost) tette ki a felszereltséget. Plusz védelem a teljes keretes bukócső és kormányvégsúly.
Minthogy gyér volt a forgalom, az ijedtségen és a csúszósurlódáson kívül nem történt nagyobb baj. Motorom kissé távolabb vesztette el a kinetikus energiáját, és csendesen lefulladt. Még talpra sem kecmeregtem, amikor megállt mellettem egy kawazöld Kawa, amiről egy, a – mozgásából ítélve – hölgy leszállt és odafutott, hogy nincs-e komolyabb probléma. Neonzöld sisakját amikor levette, láttam, hogy fiatal lány.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Mire a motorhoz értünk, már négyen segítettek. Így könnyedén talpra állítottuk, és szemrevételeztük, de csak a fényezés bánta néhány helyen. Megköszöntem az érdeklődést, amely igen jól esett. Meglepődtem, hogy a segítőkből többen fiatal leányok, akik játszi könnyedséggel kezelik az olykor enyémnél is nagyobb járművet. Így, együtt felmentünk a kilátóhoz, majd néhányan indultunk haza, és csak az M0-on jöttem már egyedül tovább.
Itthon szakemberrel konzultáltam. Megállapítottuk, hogy a gumik – melyek szemre igen jó állapotúak voltak – cserések, mert a tapadásuk messze nem az eredeti értékű. Ezen túl a guminyomás is kissé eltért az optimálistól. Plusz, úgy érzem, nem ciki tavasszal vezetéstechnikai tréningre menni, még ennyi évesen sem.
Összegezve, a sok apró probléma, amely egyenként még nem érné el a kritikus pontot, összeségében beütött.
A kissé kínos intermezzo ellenére pozitív emlékeim maradtak az összetartásról, segítőkészségről, és nem utolsó sorban a táj szépségéről.
Pécel, 2023. IV. 14.
Címlapkép: laszloszelenczey