Ágh Erzsébet: A családunkban három Moto Guzzi is van
2006-ot írtunk, amikor is egy megromlott, nem túl hosszú házasság után elváltam és újraélesztve két gyerekkori barátommal a kapcsolatomat – akik már ekkor nagy erővel motoroztak – elcsábítottak magukkal.
Nem egyszer kisebb-nagyobb motoros kiruccanásokra vittek, ami után úgy döntöttem, hogy megszerzem a jogosítványt nagymotorra… Mint teljesen kezdő, az órán vezettem először életemben nagymotort. Izgalmas újdonság volt, de hozzá kell tennem, mindig is, már kamaszkoromban is vonzottak a kétkerekű járművek, de mivel nem volt a közvetlen közelemben a kamaszkorom óta motoros, ezért valahogy elfelejtődött bennem ez az érzés.
Akadályokba nem nagyon ütköztem, szüleim, és a számomra fontos emberek inkább biztattak, ha nekem ez tetszik, és ezt akarom csinálni, akkor hajrá! Anyukám szerint, aminek meg kell történnie, úgy is megtörténik. Beszereztem a megfelelő motorosszerkót, majd 2007 tavaszán, a sikeres vizsga után, elkezdtem nézelődni a piacon, mi is felelne meg nekem.
Nem kell túl nagy, de azért menjen, legyen inkább chopper jellegű, leérjen a lábam… a nyertes járgány végül is egy Moto Guzzi Nevada 750 lett, mesés piros színben. Két emberrel jártam a nagyvilágot (Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia – a kedvencem) a már fentebb említett két gyerekkori barátommal (Laci és Gábor), akiből ez idő alatt Laci az élettársammá vált.
Pár év alatt volt minden. Mindjárt az első napokban elcsaptam egy nyuszit (szerencsémre nem oldalról, hanem áthajtottam szegényen), hosszú hétvégés motoros kiruccanások, nagyon sok-sok izgalmas 7-10 napos motoros nyaralás, egy-két kisebb pottyanás, legalább három izgalmas fékezés méhecske miatt (pedig zárt a sisakom, mégis az arcomnál mászkált), egy egész nyár, amikor csak egy hétvégét töltöttünk otthon, sok-sok hágó megszámlálhatatlan és durva hajtűkanyarral valamint rengeteg új barát szerzése.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
És sajnos egy nagy baleset Ausztriában, ahol is csináltam egy nagyívű bukfencet a motorral, és még jó, hogy nem rám esett a motor, jött is két mentő, volt minden ami kell, de a nagy ütésen kívül más bajom nem lett, ami a sok-sok réteg ruhámnak köszönhető –nagyon fázós vagyok (rettenetes fájdalmaim voltak még 5 napig). Az én elvem az, hogy bármilyen meleg is van, mindenhova csakis motorosszerkóban kell menni, mivel bőre az embernek csak egy van.
Az álommotor
Még 2008-ban Komáromban egy Guzzi nyílt napon beleszerettem a Moto Guzzi Bellagio-ba, és eldöntöttem, hogy nekem egy ilyenem lesz! Egy év elteltével (2009 tavaszán) sikerült lecsapnom Szlovákia elsőként általam bejegyzett Moto Guzzi Bellagio 940-re. A poén az egészben, hogy ugyanebben az időben – teljesen függetlenül egymástól – Magyarországon egy nagyon kedves barátnőm (Ari) szintén megvette az első Bellagiot.
Amit még tudni kell, hogy apukám, aki 2009-ben 59 éves volt, megfertőződött tőlünk, és megvette a Nevadámat, azóta is motorozik, jóval többet, mint mi, elvégre nyugdíjas, az idejébe sokkal jobban belefér, mint nekünk. Mindeközben Laci is beszerezte hőn áhított motorját, egy Moto Guzzi California 1100-ast. Így büszkén mondhatom, hogy családunkban három Moto Guzzi is van.
Ezekről a járgányokról csak annyit kell tudni, hogy nem lazsálós motorok, dolgozni kell velük, nagyon érezhetően rándulnak váltáskor, amit imádok bennük. A Bellagio hangja valami fenomenális, kifejezetten nem csajos motor! Egyszerűen szeretem, hogy más! És ezt a másságot csak az tudja igazán átérezni, aki már vezetett valaha Moto Guzzit.
Ami pedig engem illet, most egy kis szüneten vagyok, mivel 18 hónapos lesz a napokban a kicsi fiam Csongor, ezért most ő a legfontosabb számunkra.
