Adrienn: nem zárok szezont, nincs leállás
Gyerekként sem voltam az a tipikus kislány, akit a babák, vagy a kislányos dolgok érdekeltek. Szerettem a kis autókat, a kis motorokat, imádtam fára mászni, sarazni, egyszóval mindent, ami inkább fiúsnak mondható. Így nem is volt meglepő, hogy csodálattal voltam apukám Simsonja felé is, szerettem rá felülni, felmászni, és előttem van, amikor egyik nyári napon – 5 éves voltam ekkor,- annyit mondott: Gyere lányom, ma ezzel viszlek az oviba. Onnantól nem volt visszaút, megfertőzött teljesen. Alig vártam, hogy mindenhova motorral vigyen, ahova csak lehet.
Gyerekként is már vágytam rá, kamaszként még inkább, hogy motorozhassak. Mindig is csodáltam a motorosokat. Azt a szabadságot, a motorok hangját, a gyönyörű gépeket. Az élet azonban úgy hozta, hogy bőven váratott magára a motoros jogsi, és a motoros élet.
Az egyetemen biztosra vettem, hogy ahogyan lediplomázok, és elérem a 24 éves kort, megcsinálom az A kategóriás jogosítványt, és irány a motoros élet. Azonban más lapokat kaptam, és egy percét sem bánom, hogy így alakult. A sors az anyaságot helyezte előtérbe az életemben: 2015-ben megszületett az első fiam, 2018-ban a második és 2019-ben a harmadik is.
De a motorozásról sosem mondtam le, mindig is ott volt bennem, hogy egyszer a saját motorom fogom vezetni. Ezen évek alatt utasként néha-néha sikerült a motorozás közelében maradnom. Az, hogy anya lettem, nem tántorított el a motorozástól. Végül 2021-ben különváltak útjaink a gyermekeim édesapjával, és ekkor elhatároztam, hogy megvalósítom az álmom, amint lehetőségem lesz rá. Így 2023-ben szereztem meg az A kategóriás jogosítványt.
Egyik tavaszi este azt mondtam magamnak, hogy motorozni akarok. Feltettem a kérdést magamnak, hova tűnt az a kislány, aki csodálattal nézte a motorokat, aki vágyott erre az életre, és itt az ideje ennek a kislánynak megadni, amit szeretne. Így még aznap este kinéztem a motoros sulit, másnap beiratkoztam a KRESZ-re.
Időközben beszereztem a szükséges felszerelést, és megtaláltam a szerelem kezdő motorom, egy Honda CBR 500 R-t. Megvettem a motort, megcsináltam a KRESZ-t, és izgatottan vártam a rutinórákat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Előtte sosem vezettem nagymotort, maximum a szüleim pizzériájának futárrobogóját 16 évesen. Így mentem az első rutin órámra, ahol nyugtáztam, hogy ez hiányzott eddig az életemből. Letettem a jogosítványt, nem mondhatom, hogy rögös volt az út, kiváló oktatóm volt. Tudtam, hogy az utamon vagyok, és 34 évesen 3 gyerekes édesanyaként eljutottam oda, hogy megvalósítottam egy álmom, és végre megtaláltam azt a kirakós darabot, amiben az életem kiteljesedhet.
2024 augusztusban váltottam kategóriát. Úgy éreztem, hogy a kis Hondám kevés, és bekerült a családba egy Honda CBR600f4i, egy másik szerelem.
Én az a fajta motoros vagyok, aki nem zár szezont, nincs leállás. Amióta megvan a jogsim, nem volt olyan hét, hogy ne ültem volna motoron, és ez igaz a téli hónapokra. Hiszek abban, hogy ha a lelkem rendben van, a testem is, így természetesen megfelelő ruházatban a hideg sem tarthat vissza a motorozástól, ha a lelkemnek szüksége van a szabadságra.
