A tóparton mindenki a haverod – 24. Lakeside Rock&Roll and US Car Weekend
Ahogy Cactus is nyilatkozta a tévériporternek, ha egyszer ellátogatsz erre a bulira, már örökké függő maradsz, minden évben vissza kell térned. Ráadásul jövőre, a 25. alkalommal biztos még nagyobbat fog szólni a rockabilly.
Mi már csütörtökön lenn voltunk az agárdi Park Strandon, de akkor már szinte tele volt a kemping jó arcokkal. Állítólag a szemfülesebbek már szerda este foglalták a sátorhelyeket…. úgy látszik, soha nem tudunk elég gyorsak lenni.
Csütörtök este hivatalos koncert még nem volt, viszont Bronx, a svájci DJ fergeteges rock&roll partit rittyentett a vízparti színpadon. Az időjárás egyébként is egész hétvégén a táncolók kedvében járt, még éjszakára is alig ment 30 fok alá a hőmérséklet (szóval aki végigtáncolta a négy napot, valószínűleg jópár kilótól is megszabadulhatott).
Mondjuk a hőmérséklet, és a jó bulik kevésbé kedveztek azoknak, akik arra számítottak, hogy majd itt kipihenik, kialusszák magukat. Nyáron, napközben sátorban aludni egyébként is lehetetlen, de most az éjszakák is izzasztóak voltak. Az járt jobban, aki miután végigropta a repertoárt, reggel egyből a vízparton heveredett le, hogy néhány hűsítő csobbanás kíséretében szunyókáljon egy keveset, felkészülve az újabb éjszakai ereszdelahajamatra.
Megfigyelésem szerint ebben az évben keveseb volt az amerikaI autó, mint amit korábban megszoktunk, mások viszont úgy vélték, hogy csak azért tűnt így, mert néhány éve lezárták a kemping hátsó kijáratát, így már nem lehet körbe-körbe cirkálni a hatalmas batárokkal. Sebaj, azért így is láthattunk néhány gyönyörű autót, és persze a motorok sem maradtak ki a megcsodálandó járművek sorából.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ahogy minden évben, most is alkonyatkor volt érdemes alaposabban körülnézni. Ilyenkor a napközben strandoló jampecok és jampipik estére kirittyentik magukat az esti mulatsághoz, és az ’50-es éveket idéző ruháikban valódi amerikai hangulatot varázsolnak a táborba. Habár a vízparti színpadnál napközben is táncra perdülhetett, akinek kedve volt, de természetesen este a nagyszínpadon játszó zenekarok mozgatták meg leginkább a táncoslábú közönséget.
Ami a jó hangulat, a barátságos emberek, a kiváló zenék mellett még egy előnye ennek a találkozónak, hogy már csütörtökön elkezdődik, és csak hétfőn ér véget. Akit nem köt a munkája, vagy a sok éves tapasztalat alapján itt tölti el éves szabadsága egy részét, megteheti, hogy nem hétvégi nyaralók tömegével együtt indul el a Velencei tóhoz, illetve onnan hazafelé.
Mi is így tettünk, csak hétfőn indultunk vissza a fővárosba, így még részesei lehettünk a vasárnap esti mulatságnak, amikor már Cactus sem stresszel, hanem kényelmesen leheveredik a színpad elé családja társaságában, és a kemény maggal együtt végignézi az utolsó koncerteket, majd együtt mulat velük, amíg csak az erejéből telik.
A hétvége záróakkordjaként egy csendes eső is meglepett minket vasárnap alkonyatkor, és a lemenő nap fényében egy csodálatos szivárvány keretezte be az agárdi Park Kemping egét. Az biztos, hogy aki idén ott volt, az jövőre sem hiányzik majd. A kérdés már csak az, hogy te vajon ott leszel-e.
