fbpx

A potyautas a Halál

Hosszú percekig nem tudtam magamhoz térni. Hát ezért nem akarták, hogy ide jöjjek. Itt már sohasem sarjad fű áldott földünkből. A pusztulás beszivárgott a talajba, hatalmas heget ejtve ezzel a bolygónkon.

Kezdett lemenni a nap. Ideje volt indulnom. Fájdalmas volt látni a vasamat teljesen épen, a szörnyű véget ért társai között. Még utoljára megálltam, s visszanéztem a roncshalmazra. Leróttam a tiszteletemet a hősök előtt, akik örökké élnek…

Visszafelé semmit sem éreztem. Magammal hoztam az ürességet. Fogytak mögöttem a kilométerek, és a civilizáció nyomai is kezdtek újra visszatérni. Falvakon, városokon száguldottam át, nem tudom, hogyan, de végre hazaértem. A garázsban csak ültem a Nostromon, nem bírtam leszállni. Nem tudtam elszakadni a zéró ponttól, teljesen uralta a tudatomat. Kábán néztem magam elé, az orromban éreztem a halál szagát. És valami mást is…

Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába, mintha nem lennék egyedül. Mire felfoghattam volna, egy sivító hangot hallottam, s a hatalmas kézre emlékeztető lény repült felém a levegőben. Még kiskoromban megtanították, mint minden gyerekkel, hogy ha hallom a hangot, rögtön tegyem az arcom elé a kezeimet. Zsigerből jött a reflex.

Nagyon erős volt a nyomorult arcmászó, rátekeredett a nyakamra hosszú farkával, meredező ujjait a fejem köré próbálta fonni. Túl gyenge voltam, ember nem vehette fel vele a versenyt. Legyőzött. Nem tudtam leválasztani magamról. A torkomban éreztem az undorító csövet, azt hittem, megfulladok. Zsibbadni kezdett minden porcikám, és ólmos fáradtság áramlott végig a testemen. A szemeim le voltak szorítva, mert az egész arcomat birtokba vette a lény. Csak ő létezett és én…

Erős köhögésre ébredtem, elkezdtem öklendezni. Ahogyan csillapodott, kitisztult a tudatom is. Minden világos lett. Hirtelen felugrottam, de nem volt sehol az arcmászó. Biztosan behúzódott ösztönösen egy sötét sarokba, hogy ott pusztuljon el, miután teljesítette a feladatát: beültette az embriót a mellkasomba. Vajon mennyi időm lehet még? Ki tudja, hány óráig feküdtem eszméletlenül?! De hogyan…? Végig velem volt. A Nostromon utazott hazáig.

Ajánlom másoknak is

Lepd meg a szerelmed egy páros motoros karkötővel Valentin napra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x