fbpx

A potyautas a Halál

A sebesség mámorától megrészegülve húztam a gázt, nem létezett a külvilág. Csak a cél: a hely, ahol kezdődött.

Azt hitték, vissza tudnak tartani. Évekig hallgattam a meséket a napról, mely megváltoztatta minden emberi lény életét ezen a bolygón. Az első támadásokról, a pánikról, a véres csatákról, a kísérletekről és a háborúról.

Az összefogásról, amikor nem ember gyilkolt embert, hanem a közös ellenséget, az Alienek kegyetlen hordáját öldösték. Azt mondják, az összes fészket felszámolták, és ötven éve híre-hamva sincs az idegeneknek. Fellélegezhetett végre a Föld…

Hosszú az út a zéró pontig. A sors iróniája, hogy a szörnyetegek űrhajója történelmünk egyik legszebb helyét tette tönkre, a Vereckei-hágót. Már így is sok vér áztatta a Kárpátok földjét, de a maró sav végképp megbélyegezte. Az idegenek elvették tőlünk, és nekem látnom kellett a mementónak maradt nyomokat.

Rögtön megéreztem, hogy a közelben járok: kezdtek elmaradozni a házak, a növényzet egyre gyérebb lett, míg már nem láttam mást, csak egy kopár pusztaságot eltorzult kinövésekkel a földből. Észveszejtő, groteszk kiállítás volt ez, a legbetegebb agy szüleménye. A szürke és a zöld tompa árnyalataiból dolgozott a „művész”, amikor az idegen és földi roncsokat bevonta azzal a gyantára emlékeztető anyaggal. Néhol még látszódtak a járművek feliratai, máshol átlátszatlanul magáévá tette a gépeket az űrbéli lidércek nedve.

Lassan araszoltam előre a vassal. Felnyitottam a bukómat, s ekkor olyan szagot éreztem, melyet még soha életemben: a halálét. Émelyítően üres volt. Szél se rebbent, mintha megállt volna az idő is. Összeszorult a gyomrom, a szívem a torkomban dobogott. Ahogyan egyre beljebb haladtam a temetőben, hirtelen megtorpantam. Levettem a sisakomat, leállítottam a Nostromot, és leszálltam róla. Olyan látvány tárult a szemeim elé, amely minden képzeletemet felülmúlta.

Ameddig csak elláttam, chopperek, versenygépek, krosszmotorok, sőt még Simsonok is – mind-mind bebábozva abba az undorító masszába. A biker hadsereg után megmaradtak a lovaik, hogy hirdessék az utókornak a hősök emlékét. A földre rogytam, és megállíthatatlanul elkezdtek ömleni a könnyeim.

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE Budapest Média Intézetében Kommunikáció és PR szakon, diplomamunkámat a Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 szavazás
A cikk értékelése
Feliratkozás
Értesítés
guest
0 hozzászólás
Inline visszajelzések
Összes hozzászólás
0
Kíváncsiak vagyunk a véleményedre. Szólj hozzá!x
()
x