A potyautas a Halál
A sebesség mámorától megrészegülve húztam a gázt, nem létezett a külvilág. Csak a cél: a hely, ahol kezdődött.
Azt hitték, vissza tudnak tartani. Évekig hallgattam a meséket a napról, mely megváltoztatta minden emberi lény életét ezen a bolygón. Az első támadásokról, a pánikról, a véres csatákról, a kísérletekről és a háborúról.
Az összefogásról, amikor nem ember gyilkolt embert, hanem a közös ellenséget, az Alienek kegyetlen hordáját öldösték. Azt mondják, az összes fészket felszámolták, és ötven éve híre-hamva sincs az idegeneknek. Fellélegezhetett végre a Föld…
Hosszú az út a zéró pontig. A sors iróniája, hogy a szörnyetegek űrhajója történelmünk egyik legszebb helyét tette tönkre, a Vereckei-hágót. Már így is sok vér áztatta a Kárpátok földjét, de a maró sav végképp megbélyegezte. Az idegenek elvették tőlünk, és nekem látnom kellett a mementónak maradt nyomokat.
Rögtön megéreztem, hogy a közelben járok: kezdtek elmaradozni a házak, a növényzet egyre gyérebb lett, míg már nem láttam mást, csak egy kopár pusztaságot eltorzult kinövésekkel a földből. Észveszejtő, groteszk kiállítás volt ez, a legbetegebb agy szüleménye. A szürke és a zöld tompa árnyalataiból dolgozott a „művész”, amikor az idegen és földi roncsokat bevonta azzal a gyantára emlékeztető anyaggal. Néhol még látszódtak a járművek feliratai, máshol átlátszatlanul magáévá tette a gépeket az űrbéli lidércek nedve.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Lassan araszoltam előre a vassal. Felnyitottam a bukómat, s ekkor olyan szagot éreztem, melyet még soha életemben: a halálét. Émelyítően üres volt. Szél se rebbent, mintha megállt volna az idő is. Összeszorult a gyomrom, a szívem a torkomban dobogott. Ahogyan egyre beljebb haladtam a temetőben, hirtelen megtorpantam. Levettem a sisakomat, leállítottam a Nostromot, és leszálltam róla. Olyan látvány tárult a szemeim elé, amely minden képzeletemet felülmúlta.
Ameddig csak elláttam, chopperek, versenygépek, krosszmotorok, sőt még Simsonok is – mind-mind bebábozva abba az undorító masszába. A biker hadsereg után megmaradtak a lovaik, hogy hirdessék az utókornak a hősök emlékét. A földre rogytam, és megállíthatatlanul elkezdtek ömleni a könnyeim.
