A pokol Angyalai: Harley-Davidson Street Bob-ot kölcsönöztem
Az ember folyamatosan változik, és emiatt mindig más életszakaszban van. Főleg egy nő… Jelenlegi életszakaszom úgy alakult, hogy hiába szervezem én 11 éve Budapest egyik legnagyobb jótékonysági gyerek motoroztatását a Pető Intézetben, évek óta nincs saját motorom. Volt hogy kettő is állt a garázsban – de most nincs.
A Continental Safety Hungary-tól kaptam az elmúlt években egy Hondát, hogy a felvonulást legyen mivel vezetnem, de idén ez is máshogy alakult olyan dolgok miatt, amiről senki nem tehet. Így került a Harley-Davidson a gondolatkörömbe. Ők az elejétől fogva minden rendezvényen ott vannak 11 éve – most is segítettek első szóra.
– Izgultam amúgy is… 140 mozgássérült gyereket kellett kivinnem motorozni, ilyen sokan még sosem voltunk.
Fotón is gyönyörű volt a motor, na de élőben elbűvölő.
Én nem tudom a technikai adatokat, nem is nagyon érdekel, de arra emlékszem, hogy majdnem akkora motor van benne, mint a bogaramban. Fantasztikus érzés volt kikanyarodni vele a Budaörsi útról. Volt még egy kis időm, így „legurultam” a felvonulás útvonalát.
Aztán elkezdődött a rendezvény, ami ismét nagy sikerrel zárult – boldog volt mindenki, és ez a lényeg. Este visszavittem a szalonba a motort – és itt vége is lehetne a sztorinak, ami csak most kezdődik… Úgy döntöttem, nézek egy szabad időpont és kikölcsönzöm egy napra ezt a Street Bob-ot.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nem kellett sokat várnom – 2 nap múlva újra ott voltam a Budaőrsi út mellett a Harley szalonban. És elindultam vele. Egyedül – tudjátok, ez most egy ilyen életszakasz… Azt se tudtam merre menjek, de mivel volt rajta pályamatrica, elindultam a Balatonra.
Sokan voltak, tötyörögtünk, így volt alkalmam átélni, azonosulni avval a tipik harleys duruzsolással, ami jellemzi őket. Nem volt kedvem előzgetni, furakodni, csak szépen „beálltam a sorba” és araszolgattam mint a többiek – és élveztem az elismerő pillantásokat. Szépek voltunk együtt…
Az idő is más dimenzióba került, de hamar tudatosult bennem, ha vissza akarok érni zárásig a szalonba, a Velencei tónál vissza kell fordulnom – így lekanyarodtam.
– Utoljára 16 évesen voltam a Velencei tónál, akkor is motorral, igaz, még utasként egy 125-ös MZ hátsó ülésén, erősen hiányos öltözetben… Ami egy bikinit jelentett egy olyan motorral, aminek a rendszáma helyén egy PRÓBA felirat éktelenkedett… Mai napig nem tudom, hogy magyarázta ki a srác a rendőrnél, de elengedett minket a biztos úr.
Kerestem egy helyet, ahol le tudtam menni a vízhez, csináltam pár képet, hogy hódolhassak régi szenvedélyemnek/hivatásomnak (a fotózásnak – a szerk.), és elindultam visszafelé.
Álmodoztam… Nézelődtem… Élveztem a duruzsolását a közel 2000 ccm-es motornak…. És eltévedtem… Nem jó felé kanyarodtam. Úgy gondoltam, akkora baj nem lehet, majd visszamegyek az M6-oson… De csak gyarapodtak a kilóméterek alattam, a következő lakott terület csak nem közeledett, nem is látszódott semmi, csak az aszfaltcsík két oldalán a termőföld.
Kezdtem kétségbe esni. Se egy kiállási lehetőség, se egy buszmegálló, egy volt az út elején, de azt elhalasztottam, az út szélére nem mertem leállni, így csak húztam a gázt, és haladtam előre.
Azt hittem Pusztaszabolcs messzebb van…
Félre álltam, bepötyögtem a telefon GMS-ébe a Harley szalont, az adta is ki rögtön a címet, útvonalat, így újra a már biztos memorizált útvonallal a fejemben indultam visszafele.
Nem azért mentem 130-cal a pályán mert siettem, hanem mert jól esett. Nem voltak autók, sütött a Nap, tökéletes volt minden. (Még bőven volt lehetőség, meg erő a motorban, de sajnos itthon nem lehet gyorsabban menni.)
Ennek a hatását csak a hétvégén éreztem – kitisztult gondolatok, új ötletek, felhőtlen boldogság… Ezt kaptam én azon a délutánon, amikor a mindennapi aggódások poklából végre kiszabadítottak a motorozásért felelős angyalok. Már-már el is felejtettem, milyen pozitív hozadékai lehetnek egy motorozással töltött délutánnak…
Vagy valóban igaz, hogy a Harley-k olyan frekvencián duruzsolnak, ahol a lélek elsimítja az elme aggályait, és így lesznek a Harley-sok a pokoli hétköznapok angyalai…
Még Tétény magasságában teletankoltam, majd visszavittem a Street Bobot a Neszmélyi közbe a szalonba. Tudom, hogy itt még nincs vége, sőt, igazából akkor ott azon a pénteken egy új életszakasz kapui tárultak ki.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom – ha nincs motorod, de tudod hogy kéne… Ha csak azt érzed, valami nagyon hiányzik, de nem tudod mi… Ha valamit nagyon meg kéne oldani, de ahhoz egy új szemszögből kéne látni a dolgokat… Menj el, bérlej egy Harley-t és guruljatok egy jó nagyot!
Egyedül, vagy csapattal, ahogy épp jól esik. A lényeg, hogy úgy élj, ahogy motort vezetsz és tartsd szem előtt, ahová nézel, oda érkezel!
