fbpx

Csajokamotoron.hu Motoros Magazin

Motoros nők hírportálja

A pokol Angyalai: Harley-Davidson Street Bob-ot kölcsönöztem

Harley-Davidson Street Bob Császár ClaudiaAz ember folyamatosan változik, és emiatt mindig más életszakaszban van. Főleg egy nő… Jelenlegi életszakaszom úgy alakult, hogy hiába szervezem én 11 éve Budapest egyik legnagyobb jótékonysági gyerek motoroztatását a Pető Intézetben, évek óta nincs saját motorom. Volt hogy kettő is állt a garázsban – de most nincs.

A Continental Safety Hungary-tól kaptam az elmúlt években egy Hondát, hogy a felvonulást legyen mivel vezetnem, de idén ez is máshogy alakult olyan dolgok miatt, amiről senki nem tehet. Így került a Harley-Davidson a gondolatkörömbe. Ők az elejétől fogva minden rendezvényen ott vannak 11 éve – most is segítettek első szóra.

– Izgultam amúgy is… 140 mozgássérült gyereket kellett kivinnem motorozni, ilyen sokan még sosem voltunk.

Fotón is gyönyörű volt a motor, na de élőben elbűvölő.

Én nem tudom a technikai adatokat, nem is nagyon érdekel, de arra emlékszem, hogy majdnem akkora motor van benne, mint a bogaramban. Fantasztikus érzés volt kikanyarodni vele a Budaörsi útról. Volt még egy kis időm, így „legurultam” a felvonulás útvonalát.

Aztán elkezdődött a rendezvény, ami ismét nagy sikerrel zárult – boldog volt mindenki, és ez a lényeg. Este visszavittem a szalonba a motort – és itt vége is lehetne a sztorinak, ami csak most kezdődik… Úgy döntöttem, nézek egy szabad időpont és kikölcsönzöm egy napra ezt a Street Bob-ot.

Harley-Davidson Street Bob Császár Claudia

Nem kellett sokat várnom – 2 nap múlva újra ott voltam a Budaőrsi út mellett a Harley szalonban. És elindultam vele. Egyedül – tudjátok, ez most egy ilyen életszakasz… Azt se tudtam merre menjek, de mivel volt rajta pályamatrica, elindultam a Balatonra.

Sokan voltak, tötyörögtünk, így volt alkalmam átélni, azonosulni avval a tipik harleys duruzsolással, ami jellemzi őket. Nem volt kedvem előzgetni, furakodni, csak szépen „beálltam a sorba” és araszolgattam mint a többiek – és élveztem az elismerő pillantásokat. Szépek voltunk együtt…

Az idő is más dimenzióba került, de hamar tudatosult bennem, ha vissza akarok érni zárásig a szalonba, a Velencei tónál vissza kell fordulnom – így lekanyarodtam.

– Utoljára 16 évesen voltam a Velencei tónál, akkor is motorral, igaz, még utasként egy 125-ös MZ hátsó ülésén, erősen hiányos öltözetben… Ami egy bikinit jelentett egy olyan motorral, aminek a rendszáma helyén egy PRÓBA felirat éktelenkedett… Mai napig nem tudom, hogy magyarázta ki a srác a rendőrnél, de elengedett minket a biztos úr.

Kerestem egy helyet, ahol le tudtam menni a vízhez, csináltam pár képet, hogy hódolhassak régi szenvedélyemnek/hivatásomnak (a fotózásnak – a szerk.), és elindultam visszafelé.

Álmodoztam… Nézelődtem… Élveztem a duruzsolását a közel 2000 ccm-es motornak…. És eltévedtem… Nem jó felé kanyarodtam. Úgy gondoltam, akkora baj nem lehet, majd visszamegyek az M6-oson… De csak gyarapodtak a kilóméterek alattam, a következő lakott terület csak nem közeledett, nem is látszódott semmi, csak az aszfaltcsík két oldalán a termőföld.

Kezdtem kétségbe esni. Se egy kiállási lehetőség, se egy buszmegálló, egy volt az út elején, de azt elhalasztottam, az út szélére nem mertem leállni, így csak húztam a gázt, és haladtam előre.

Azt hittem Pusztaszabolcs messzebb van…

Harley-Davidson Street Bob Császár Claudia

Félre álltam, bepötyögtem a telefon GMS-ébe a Harley szalont, az adta is ki rögtön a címet, útvonalat, így újra a már biztos memorizált útvonallal a fejemben indultam visszafele.

Nem azért mentem 130-cal a pályán mert siettem, hanem mert jól esett. Nem voltak autók, sütött a Nap, tökéletes volt minden. (Még bőven volt lehetőség, meg erő a motorban, de sajnos itthon nem lehet gyorsabban menni.)

Ennek a hatását csak a hétvégén éreztem – kitisztult gondolatok, új ötletek, felhőtlen boldogság… Ezt kaptam én azon a délutánon, amikor a mindennapi aggódások poklából végre kiszabadítottak a motorozásért felelős angyalok. Már-már el is felejtettem, milyen pozitív hozadékai lehetnek egy motorozással töltött délutánnak…

Vagy valóban igaz, hogy a Harley-k olyan frekvencián duruzsolnak, ahol a lélek elsimítja az elme aggályait, és így lesznek a Harley-sok a pokoli hétköznapok angyalai…

Még Tétény magasságában teletankoltam, majd visszavittem a Street Bobot a Neszmélyi közbe a szalonba. Tudom, hogy itt még nincs vége, sőt, igazából akkor ott azon a pénteken egy új életszakasz kapui tárultak ki.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom – ha nincs motorod, de tudod hogy kéne… Ha csak azt érzed, valami nagyon hiányzik, de nem tudod mi… Ha valamit nagyon meg kéne oldani, de ahhoz egy új szemszögből kéne látni a dolgokat… Menj el, bérlej egy Harley-t és guruljatok egy jó nagyot!

Egyedül, vagy csapattal, ahogy épp jól esik. A lényeg, hogy úgy élj, ahogy motort vezetsz és tartsd szem előtt, ahová nézel, oda érkezel!

Ajánlom másoknak is

Lepd meg a szerelmed egy páros motoros karkötővel Valentin napra!

Clau

Clau

Császár Claudia fotográfus és újságíró, 2011-ben az ő fejéből pattant kis a Pető Intézetes gyerekmotoroztatás, a Négy kerékről Két kerékre program ötlete.

0 0 votes
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés

guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x