A legerősebb naked: BMW K 1300 R 2009
A BMW legújabb roadstere kemény diónak bizonyult. Nem véletlen, hogy a BMW ezt a csupasz motort a power roadster jelzővel illette. A férfias külsejű gép megalkotásakor a K 1300 S teljesítmény-jellemzőit, biztonságát és műszaki megoldásait vették alapul. A hajtása és futóműve is a sportváltozattól származik, de mindkettőt a nagy hengerűrtartalmú naked bike egyedi jellegéhez igazították.
Mivel a BMW a motor levegőellátását is tökéletesítette, alig marad el valamivel a roadster teljesítménye a K 1300 S-é mögött, a nyomatékkal együtt lényegesen meghaladja az előző, K 1200 R modellét. A K 1300 S-énél rövidebb tengelyáttétel (2,82 helyett 2,91) szintén pozitívan hat a gyorsulásra és a rugalmasságra.
A kissé lomha cruiserhez szokott kezemnek nagy kihívás volt megszokni a teszt rövid ideje alatt a gáz megfelelő adagolását. A legkisebb csuklómozdulatra már ugrik is alattam a 173 paripa, és ha úgy érzem, hogy kicsit vissza kell vennem a gyeplőt, a motorfék okoz meglepetéseket. Pedig elvileg a dezmodromikus működtetés jóvoltából finomabb a gázadagolás, mint korábban. Azt már el sem merem képzelni, hogy az milyen lehetett.
A tesztmotoron extra felszerelés volt a kis fejidom, ami 130 km/óra fölött valahogy mindig rossz helyre tereli a menetszelet. A szintén extraként rendelhető ABS mellett ez a motor HP váltóasszisztenssel is fel volt szerelve.
Ennek segítségével a kuplung használata nélkül kapcsolhatjuk a sebességeket, így még sportosabbá tehetjük a motorozásunkat. A második generációs elektronikus futóműállítás jóvoltából pedig menet közben is módosítani tudjuk a teleszkópok keménységét.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A korábbinál ergonomikusabb kivitelt ígérő kapcsolókat szintén nem pici, női kézre tervezték. Bár az indexek kapcsolója jó japán szokás szerint ezen a motoron egy oldalra került, az elhelyezése nagyon alacsony, így igencsak nyújtóztatni kellett a hüvelykujjamat sávváltásokkor. Ezzel szemben a fékpedált meglepően jó helyre és megfelelő szögben szerelték fel.
A manapság divatos – a motorosok által csak „kolbászzsír metál”-nak titulált – lávanarancs-metál szín nem igazán passzolt a ciklámen színű láthatósági bakancsomhoz, ezért a teszt további részében igyekeztem mellőzni azt. A képeken azért itt-ott feltűnik az erős diszharmónia. Még szerencse, hogy a BMW gondolt a hozzám hasonló rózsaszín motorosokra, és más színváltozatokban is megvásárolható ez az amúgy is inkább férfiaknak szánt masina.
Mert az a hatalmas erő, ami ebben a gépben tombol, és a hozzá tartozó látványos méretek igazi férfit kívánnak a nyeregbe. Bár eleinte azt gondoltam, hogy csak megszokás kérdése, végül el kellett ismernem, hogy van olyan motor, ami nekem túl sok, túl erős és túl nagy. A tanácsom az, hogy a törékeny hölgyek ne ilyen motort válasszanak!
