A folyékony vas – Honda CBR 500R 2013 Teszt
Első ránézésre igazán kellemes vonalvezetésű sportos darab, ráülve mégsem hasalós, hanem egyenes testtartású kicsit felhúzott lábakkal. Színe maximálisan nőcis: gyöngyházfehér metál, kék és piros matrica betétekkel. Csöndes cirmogással nyugtázza a kulcs elfordítását, majd egy finom kis nyikkanással elkezd dorombolni. Abszolúte csöndes, még amikor a legjobban téped a bajszát, akkor se túl hangos, a kanyarban még a fék surrogását is hallhatod, ha egy kicsit jobban odafigyelsz.
A szomszéd e miatt a jószág miatt tuti nem fog hajnalban felkelni, ha akkor indulsz túrázni vele. A hangjától nem fogod a hajadat eldobni, mert az olyan japánosan finom és halk, de azért arra ügyeltek, hogy csöndesen is sokatmondóan doromboljon.
Az üléspozíció kényelmes, megfelelően keskeny elöl, hogy leérjen a lábad 165 centivel is, és érdekessége még az ülésnek, hogy két ponton támaszkodik fel leginkább a fenékcsontod, de nem zavaróan, csak úgy érzed hogy ott mintha keményebb lenne az ülés. A ráhasalós pózoknál van hely hátrafelé mozdulni, a D kosarasok tanktáska nélkül még egész jól elvannak.
A szépségesen arányos plexi viszont a két lelógó csücsökkel nekem nem jött be, én bizony tennék rá egy hajszállal nagyobb plexit. Ha tényleg el akar bújni az ember mögé, már olyan szinten kell lehajolni, hogy nyakban már fájós néhány perc után a póz (vagy az én bukómat/nyakamat kell lecserélni).
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ha nem hajolsz be rendesen, akkor pedig pont a két válladra és a középen húzódó kabátcipzárra tolja a levegőt és plexiről lelógó két izéről levágódó levegő olyan turbulenciát kavar a mellkasod előtt, hogy jó eséllyel cibálja le a vacakabb cipzárakat a kavargó levegő.
Gyakorlatilag ez volt az egyetlen dolog amibe bele tudtam kötni a vason, egyébként majdnem sírva adtam vissza a kulcsát meg a papírját, meg próbáltam alkudozni, hogy had maradjon még nálam pár éves tartós tesztre…
Szóval a Csinos amint elkezdi szedegetni a kerekeit, elég szépen csinálja. A váltó nagyon szépen, könnyen és finoman jár, a teljesítmény pedig folyamatosan adagolható, igen egyenletes. A fék brutálisan jó, egyenletesen dolgozik, nem harapós de mégis határozott, minden tartományban tudsz rá számítani, és ugyanolyan lelkesedéssel teszi a dolgát.
7500 körül forgatva a soros kéthengeres erőforrást, 168 km/h-t mutat a szerkezet (szigorúan pályán) a lelkesedés 3000 után kezd a ménesben megjönni, és utána folyamatosan jönnek elő a pacik, még a végén sincs elfogyási hajlam, csak nem megy tovább. Kétszázat nem szabad várni tőle, de amíg tudja, addig teszi a dolgát becsülettel.
