fbpx

A Bon Jovi tetoválás

Jó pár évet vártam, mire megtalált az a minta, amely alapját képezte a bőrömbe varrt csodaszép műnek.

A Bon Jovi zenéjét még általános iskolás koromban szerettem meg. Kerestem egy mentsvárat, és meg is kaptam.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, szokták mondani. Nekem a félelemben telt gyerekkor volt.

Amikor kezdtem felfedezni a Bon Jovi-t, egyet jelentett a megnyugvást adó rock zenével, ahová bármikor bújhattam. Olyan volt, mintha bezárkóztam volna egy szobába, és fülsiketítő bömböléssel a fülemben, hallgattam, hogy elnyomja a családi veszekedéseket. Ez mára a múlt. De ha nem így történt volna, nem lennék az, aki. Ezt pedig nem sajnálom!

Idővel, megszoktam, hogy minden rossz időszakomban a Bon Jovi zenéje a hű társam. Megunhatatlan. Természetesen, mára nem csak a szörnyű dolgokat kötöm hozzá, hanem egyszerűen boldoggá tesznek, és önbizalommal töltenek el a dallamok.

Úgy éreztem, muszáj a tiszteletem jeleként magamra varratni egy méltó mintát hozzájuk. Majd’ tíz év után találtam meg, mit szeretnék nagyjából…

A zenekar egyik logója lett az alapja, a ma már rajtam lévő alkotásnak. Az egyik legjobb barátnőm, Akasha valósította meg az álmomat.

Rögtön maga előtt látta, mit akarok. Valami olyat, ami Bon Jovi, de ugyanakkor teljesen én vagyok… Ezért a piros-fekete összhang a képen, s tele vérrel és rózsákkal. Ezek a szimbólumok nagyon fontosak számomra.

A rózsa a kedvenc virágom, a vér pedig a legszentebb nedve a természetnek, az élet forrása.

A varrás nagyon fájdalmas volt. Igazából egész nap munkálkodott Akasha, és a vége felé már a fáradtság is rátett egy lapáttal arra, hogy nem bírtam tovább. Már az sem segített, hogy Bon Jovi-t hallgattunk a tetoválás közben. Lezsibbadt a fenekem, nem tudtam, hogy üljek, tehát már csak gyerekes kínlódás lett úrrá rajtam.

Még egy alkalommal vissza kellett mennem, hogy befejezzük a művet, és kipótoljuk azokat a helyeket, ahol esetleg nem maradt meg a festék. A pirostól tartottunk kicsit, de szerencsére jó alapnak bizonyult a bőröm, és gyönyörűen befogta a szín.

Amikor megláttam a tükörben a végleges állapotot, majdnem elsírtam magam, Akasha nyakába borulva, aki túltett minden elképzelésemen. Valami csodásat alkotott, ami méltó a Bon Jovi zenéjéhez, és ahhoz, amit ezáltal nekem adtak.

Ajánlom másoknak is

Cseréld a bukósisakodat sapkára!

Peyton

Rácz Edina

A tanítóképző főiskola elvégzése és a Nők Lapjánál töltött gyakornoki év után 2010-2019 között volt a Csajokamotoron.hu újságírója.

5 1 vote
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x