| 2011 augusztus 25
Egy ideje már forgattam a fejemben a felszerelésteszt ötletét, de nem igazán tudtam, hogy mit is írhatnék, hiszen „élesben" sosem kellett még bizonyítania. Mostanáig...
Az osztrák túránkon azonban úgy esett, hogy használnom kellett a felszerelést, legfőképpen a nadrágot, így öröm az ürömben, de lett apropója a nadrágtesztnek.
Nem olyan rég van nálam a cordura, egész pontosan Sympatex anyagból készült Vanucci nadrágom. Szemtelenül olcsón sikerült hozzájutnom, mivel egyrészt használtan, másrészt hibásan vettem. Mivel a hiba nem befolyásolja a nadrág viselését, tudni illik az egyik szárának a legalját égette ki az előző gazdi kipufogója, így nem sokat teketóriáztam, és elhoztam.
Az előző nadrágomhoz képest, ami egy jóval alacsonyabb árkategóriás BF volt, ég és föld a különbség. Mikor azt megvettem, még nem sok tapasztalatom volt a ruhák terén, és nem tartottam lényegesnek, hogy milyen protektorok vannak benne, vagy, hogy tényleg jó-e a mérete. Még egyszer ezt a hibát nem akartam elkövetni, így határozott elképzelésekkel kezdtem el böngészni az apróhirdetéseket, mire rátaláltam a jelenlegire.
A nadrág szép, nőies szabású, mindenhol passzosan körülölel, a szára pedig állítható bőségű, így csizmán kívül és belül is viselhető. A protektorokat nem aprózták el, csípőbe lágy, míg térdbe zselés-műanyagos sípcsontvédővel is ellátott protektort kapott. Igaz, így kicsit merevebb a térde, mint az átlagos nadrágoké, ami egy hosszú, több száz kilométeres úton számomra kicsit irritáló.
Nagyon nagy plusz pontot kap tőlem, hogy rengeteg fényvisszaverő felületet kapott, ugyanis a térden valamint combom elhelyezett Vanucci feliratok mind visszaverik a rájuk eső fényt, így még feltűnőbbé téve az ember lányát a motoron. Emellett két cipzárt is kapott derékban: egy rövidet hátul, amivel a hagyományos kabátokhoz lehet hozzá rögzíteni, valamint egy egész derekat körbeérőt, így megfelelő kabáttal akár "egyberészest" is készíthetünk belőle.
Kaptunk már együtt hideget, meleget, és esőt is. A hideget nehezen tűri, nincs ugyanis saját termobélése, hiszen a passzos szabás nem engedi. Ezt a problémát egy külön felvehető termoalsóval oldottam meg. Így kiegészítve a Großglockneren sem fáztam.
Melegben hihetetlen jó, hogy a testhőt folyamatosan elvezeti, így egy centit nem sikerült még belefőnöm. Az indulás előtti lakásban rohangáláskor a régi nadrágban már rákvörösen vergődtem le a motorhoz, ebben bőven bírom a hőséget is! Esőben is szuper, bár be kell valljam, féltem egy kicsit az első esőcseppeknél, de a hosszú ázás sem hatotta meg.
És, hogy milyen eséskor? Szintén szuper! 70-ről sikerült utasként dobnom egy szaltót, majd a bal oldalamra landolni. Az esés után azonnal fel tudtam kelni, különösebb fájdalom nem jelentkezett, egyedül a bal csípőmbe éreztem, hogy azért kemény menet volt ez az aszfalttal. A térdem, lábszáram, combom sértetlenül, húzódásokkal megúszta a perecet.
A csípőprotektor is alaposan tompított és ügyesen bánt az erőkkel, mert egy lila folton kívül semmilyen elváltozás nem látszott, amit később a röntgen is megerősített. Minden ízületem, csontom és szalagom épségben maradt a kis erejűnek nem nevezhető landolás után. Ugyan ez valamennyire függ az ember fizikai adottságaitól is, de rengeteg pluszt jelentett a megfelelő védelem.
És, hogy van-e tanulság? Van! Sok is... Belegondoltam, hogy mi történt volna, ha ugyanez mondjuk farmerban vagy rövidnadrágban történik, és beleborzongtam. Mindig öltözzetek fel, és jól válogassátok meg, hogy miben! Tudom, hogy a minőségi holmik drágábbak, de kis kitartással mindig ki lehet fogni egy-egy nagyon jó üzletet.
- Csajos ruhák ősszel is (11-10)
- Trikolor minden helyzetben (11-10)
- A kedvenc rúzsom: Mojo Titan (11-10)
- Mit csinálsz, ha törik a hajad? (11-09)
- Randalíroztunk a western boltban (11-08)
- Carlos Checa sisakja (11-08)
- Viselj Vespát! (11-06)
- Jól variálható, feltűnő darabok (11-06)
- Kompakt sisak (11-06)
- A cellulitgyilkos farmer (11-05)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.