Závori Katalin: Nagymotorra előbb lett jogsim, mint kocsira
Idén leszek 27, és hiába gyötröm magam, de nekem nem volt olyan, hogy megláttam egy motorost és én onnantól motorozni akartam. Nálunk ez valahogy magától értetődő volt.
Apum még anno motorozott és a 250-es MZ ott állt a garázsban, amire néha felültem. 14 évesen letettem a robogó vizsgát és plusz 2 fokban azzal jártam iskolába, edzésre. Apum is vett ekkor egy motort magának, és mindent, amit ő tudott a motorozásról, megtanított nekem. Szuper kis robogó volt (Yamaha Aerox 50 – Zoli) viszonylag sokat estem vele. A barátnőm mindig mögöttem ült (ezt a rendőrök sajnos nem díjazták…), és ha esett az eső vagy a hó, esetleg a jég szívesen kimentünk csúszkálni az útra vagy dagonyázni a helyi erdőbe. Szegény szüleim…
Aztán amint lehetett letettem „A” korlátozottra is a jogsim és így lett egy 250-es Aprilia RS-em (Krisztián). Őt is imádtam. Apa amikor hazahozta, mondta, hogy várjam meg amíg visszaér mert van egy kis dolga. Mondanom se kell, hogy az utcán ahogy kifordult, pattantam a mocira, anyám kiabált, hogy neee, de én hajthatatlan voltam. Az RS nem épp egy kezdőmotor, kicsit össze kell szokni vele, meg kell ismerni hogyan működik, de én ezt nem tudtam. Váltós motort is csak az oktatáson vezettem.
Szóval lényeg a lényeg, hogy kb. 10 lefulladással az utca közepéig nem jutottam, szégyen szemre haza kellett tolni a mocit és megvárni aput, míg hazaér és megtanít. Így is lett, onnantól apuval, általában kettesben róttuk az utakat. A leghosszabb utam vele Brno Moto Gp-ig volt. Nyélgázon ment 160-at, de bennem van egy kép: Hasalok, suhanok hazafelé apuval. 2 sportmotor mellém lassít, jól megnéznek, hogy lány vagyok és pici motororral és gratulálnak, bólintanak hogy így tovább, majd egy laza mozdulattal rántottak egyet a gázon és fél perc múlva már nem is látszódtak. Mondtam magamban: Majd ha felnövök.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagymotorra előbb lett jogsim, mint kocsira és 18 évesen már birtokolhattam az én szerelmem, Zsoltit, aki egy CBR 600RR és egyszerűen meseszép és tökéletes. Az utóbbi néhány évben sikerült motoros barátokat szerezni, méghozzá elég sokat és sokszínűeket, nagyobb túrákra járni, vagy csak egy kis délutáni gurulásra. Most lett 50.000 km-es.
Rengeteg élményben volt részünk ez alatt a 6 év alatt. Gyönyörű helyeken jártunk, kedves emberekkel találkoztunk. Az első nagy túrám vele, apuval volt, Olaszországot körbemotoroztuk, ez 4900 km volt. De 3 hét múlva jön az eddigi legnagyobb, az 6200 km, 96 hágó (tervben) és jövőre talán Nordkapp.
Nos én vagyok az a sportmotoros, aki több 1000 km-es túrákra jár, és mindig szétfagy, bugyiig ázik, de ez a legjobb dolog, ami történhetett velem anno, 12 évvel ezelőtt! Köszi apu!
