Veszelka Vanessza: Már nagyon gondolkozok, hogy mi lesz a következő vas
18 éves vagyok, és egy Szegedhez közeli kis faluban élek, Forráskúton. Mindenem a motorozás, egy Yamaha Dt 125 X (supermoto) boldog tulajdonosa vagyok.
De kezdjük a legelején. Már kislány koromban is érdekeltek a motorok, ha megláttam egyet, vagy hallottam közeledni, mindig alaposan szemügyre vettem őket. De mivel a szüleim nagyon távol álltak a motoros dolgoktól, így valahogy én sem mertem arról álmodni hogy egyszer én is motoros legyek…
Nagyjából 6 éves lehettem, amikor az unokatesóm először elvitt motorozni. Maga elé ültettett, és engedte, hogy húzzam a gázt. Csodálatos érzés volt, le se akartam szállni! Ez volt az a pont, amikor elhatároztam magamban, hogy amint felnövök, motoros leszek.
Amikor a nagybátyám vett magának egy nagymotort, akárhányszor eljöttek hozzánk, mindig kikönyörögtem, hogy vigyen el egy körre legalább.
Pár év elteltével már egyik jó barátom Simson Swalbe-ján tanulgattam motorozni – erről a szüleim persze mit sem tudtak. Miután egészen belejöttem, elkezdtem rendszeresen motorozgatni az ismerőseimmel, akik – minthogy nekem még nem volt saját (és ez akkor még elég kilátastalan is volt, hogy lesz valaha is) – kölcsönadták nekem a motorjukat pár körre. Közben azért elkezdtem nyaggatni szüleimet, hogy szeretnék egy motort, no meg jogsit is hozzá. De ők nagyon ellenezték az ötletet, és hallani sem akartak róla.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Majd pár év elteltével, amikor befejeztem az általános iskolát, a ballagási és a spórólt pénzemből (amit motorra és jogsira gyűjtögettem) végre összejött annyi, hogy el tudjam kezdeni a tanfolyamtot és majd egy motort is bírjak venni. Akkor ismét odaálltam a szüleim elé, és most már határozottan kijelentettem, hogy beíratkozok egy autós iskolába, és megcsinálom az A1-es jogosítványt. Ekkor sem engedték, csak több héten át tartó könyörgés után egyeztek bele nagy nehezen.
Így hát el is mentem beíratkozni, és innentől már nagyon felgyorsultak az események. Kis idő elteltével már azon kaptam magam, hogy kezemben a jogsi, és éppen indulunk, hogy megvegyük a hosszas dilemmák után kiválaszott motort. Ez volt a DT. Amikor hazaértünk el sem hittem, hogy végre valóra vált az álmom, itt a motor, az Én motorom, itt a jogosítvány, és itt a lehetőség, hogy szabadon azt csináljam, amit a legjobban szeretek.
Azóta eltelt már egy és fél év, és a kis szerelmemmel több mint 15 ezer kilométert tettünk meg. Rengeteg élményt és emléket köszönhetek neki, jót és kevésbé jót is, de főként az előbbit. Sok-sok helyen bejártunk már, és nem csak aszfaltot szoktuk ám hasítani, gyakran földesen is csapatjuk.
Nemrég belekezdtem az A2 jogosítványba, nemsokára be is fejezem. Már nagyon gondolkozok, hogy mi lesz a következő vas, de még nem sikerült dönteni. De addig is a kis DT-vel szelem majd az utakat, míg nem lesz meg a másik.
Szóval ez lenne az én kis történetem röviden. Széles utat, gumifákat minden motorosnak!
