Szubkultúra és tetoválás
A börtönökben a csoportidentitás kifejezésének fontos eszköze a bőrre varrt jel, így van ez a banda-tetoválások esetében is.
A szubkultúrák és a tetoválás viszonyrendszerébe mélyedtem bele, ismert tetováló művészek segítségével.
A csoportidentitás kifejezésére tehát alkalmas a kommunikáció ezen fajtája, azonban a börtönök falain kívül is alkalmazzák ezt a formát a csoport összetartozás kifejezésérére? A kapott válaszok széttartóaknak bizonyultak.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az interjúalanyok egy része egyetért abban, hogy bár elterjedt a csoportidentitás ez irányú prezentálása, hazánkban ez a mai kor társadalmát tekintve nem mondható jellemzőnek.
„Ez talán régebben volt igazán sajátos; a motorosok, vagy neonácik, punkok körében. De én már nem igazán találkozom ilyesmivel. Már kezd átmenni a tetoválás a szubkultúrák világából az átlag emberhez. Ez az elfogadottsággal kéz a kézben halad előre, de nem hinném, hogy át fog esni divatba, ahhoz túlságosan is elkötelezi az egyént.” (Kis Brigitta – Celtic Moon Tattoo)
„Szubkultúra és tetoválás? Van ilyen, természetesen, de inkább a gazdaságilag elmaradottabb, vagy szegényebb helyeken, ahol is a bűnöző csoportokra jellemző. Ha beléptél, kiálltad a próbákat és felvettek, még nem vagy tag, csak azután, ha magadon viseled a csoport »jelvényét«. Bár kérdéses, hogy ezeket a csoportokat mennyire tekinthetjük szubkultúráknak. Úgyhogy véleményem szerint szubkultúra szinten nem beszélhetünk arról, hogy ez elengedhetetlen, vagy megkövetelt lenne. Ha van is, az csak divatból (pl.: az olimpiá(ka)t nyert vízilabdásaink között is van olyan, aki nem viseli a testén az eredmény emlékét). Viselhetnek persze a nagy fanatikus rajongók idézeteket, albumborítókat, lemezképeket, portrékat a kedvenc bandájukról, ettől még nem lesznek nagyobb rockerek azoknál, akiknek szűz a bőrük.” (Dorogi Péter Viktor – Trike Art Tattoo)
Válaszadóim másik fele, azonban két olyan csoportot említett, akik tapasztalataik alapján szubkulturális sajátosságként hordozzák testük felületén a tetoválást.
”… az erősen jobboldaliak meg a focisták. Mert már lassan a tetoválásból megmondom, hogy focista-e valaki vagy sem. Nagyon sablonra varratnak, mindenki Beckham tetoválását akarja, függetlenül attól, hogy tudja-e mit jelent és illeszkedik-e az adott testrészre.” (Kőszegi Csaba – Invictus Tattoo)
„…, de vannak, akik igénylik az ilyenféle összetartozást sugalló tetoválásokat, itt említeném: a magyar címert, turult… Ez persze főként jobboldali beállítódású csoportokra jellemző.” (Markóth Zsolt)
„Nagyon sok ilyenfajta »kaszt« van manapság, szép számmal megfordulnak a vendégkörömben is. Például ilyenek a futball-szurkolók, esetemben a debreceni ultrák több tagja is, akik a lelátókon reklámozzák a munkáimat. Ők általában ugyanazon témákat szeretnék feltetováltatni magukra. Szerencsére mindig szabad kezet kapok tőlük a tervezés és kivitelezés terén. Ez azért jó, mert így lehetőség van arra, hogy minden minta kicsit különböző legyen, habár a mondanivalója ugyanaz maradjon. Nálunk egyébként nem elterjedt a bandatetoválás, persze vannak közös tetkók, de nem túl gyakoriak. A zenekartagok és színészek portréinak tetováltatása itt is megemlíthető például a rockerek, esetleg horror-rajongók körében.” (Csáki Mihály – Dóró Art Tattoo Park)
