Szlovén-horvát motoros túránk

Még Jánosháza után egy körforgalomban kisodródtam és elestem. Vicces, de megkönnyebbültem, hogy ezen is túl vagyok. Óvatosan folytattuk tovább az utat, a motornak nem lett semmi baja, (csak a generátor oldali dekni kilyukadt) és nekem sem.

Az idei nagy túránk: Tápióbicske-Bledi-tó-Vršič hágó-Mangart-Krk sziget-Željava légitámaszpont-Tápióbicske. Kedden 4:30-kor indultunk és még aznap odaértünk a bledi tóhoz a délutáni órákban. Ez 535 km volt. Itt szálltunk meg egy gyönyörű apartmanban. Már nem volt energiám semmihez, el is aludtam, majd amikor felébredtem, akkor szembesültem vele, hogy még csak este 10 van, úgyhogy csicsika tovább.

Még Jánosháza után egy körforgalomban kisodródtam és elestem. Vicces, de megkönnyebbültem, hogy ezen is túl vagyok. Óvatosan folytattuk tovább az utat, a motornak nem lett semmi baja, (csak a generátor oldali dekni kilyukadt) és nekem sem.

Ahogy haladtunk az utakon valami érzés jött, ami eddig még nem volt. Jobban összhangba kerültem a motorral, elkezdtem jobban érezni, másképp értem hozzá a lábammal, a kanyarokban magabiztosabban tudtam dönteni, sok km-en át figyeltem erre és azon izgultam másnapra el ne múljon ez az érzés.

Másnapra a Vršič hágó és a Mangart volt betervezve. Fogalmam sem volt mire vállalkoztam, ilyen kanyarokat az életbe nem láttam, de hősiesen álltam a sarat: be tudtam venni minden kanyart borulás nélkül. Azok a macskakövek nem voltak a barátaim, nagyon óvatosnak kellett lenni. Szerencsére nem volt nagy a forgalom és az időjárás is kedvezett így tudtunk a tájban is gyönyörködni.

A Mangart belépős volt, 10 € fejenként. Voltak örömkönnyek, az a látvány, ami ott fogadott mindent megért. Na ezért érdemes volt megcsinálni. Irány vissza, ugyanaz az út visz lefelé is, még mindig nem voltak sokan, tényleg csak elvétve jöttek szembe, leginkább motorosok.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

A Krk szigeten terveztük a pihenést. Este 19:40-kor oda is értünk. Ez a távolság kb. 324 km volt aznap. Itt eltöltöttünk egy napot, kellett a töltődés, felfrissülés.

Pénteken reggel 5 órási indulással a légibázis felé vettük az irányt. Nagyon érdekes volt ez az élmény. A hegyből kiáramló hűvös, a vízcseppek hangja és a látvány adott valami misztikumot az egésznek. Kifutópályán se motorozik minden nap az ember.

Erre a napra még az eredeti terv szerint a Plitvicei-tavak látogatását szerettük volna plusz egy nappal megtoldva a túrát, viszont anyagilag már nem fért bele. A belépő a főszezonban amúgy is drágább (40€ 16 óráig a felnőtt jegy), ezért azt beszéltük meg, hogy majd szezonon kívül visszamegyünk, mert jóval kedvezőbb áron lehet bejutni (23€). És ha már egy másik alkalommal jövünk, akkor érdemes több időt is szánni a látványosságra, nem akartunk csak úgy végig szaladni rajta.

Irány haza! 714 km az otthonunkig reggel 5-től 13 óra 5 perc motoron.

Az autópályát szándékosan hagytuk ki, most nem akartunk egyáltalán azon menni, se oda se vissza. Ennek volt előnye is, hátránya is. Odafelé úton sokkal szebb volt minden. Visszafelé jövet mindenféle falvakon mentünk keresztül, és a 6-os úton be tudtunk ülni egy étterembe is, ahol akkora rántott húst adtak, mint az alkarom és a motorosoknak ajándék kávéval kedveskedtek. Azt tudni kell, hogy itt kártyával nem lehet fizetni.

A helyet nem nehéz felismerni, egy tank áll az étterem előtt. És még jó hír, hogy van mellette egy benzinkút is.

Este értünk haza, lassan tudtunk haladni. Nagyon elkeserítő a hazai utak állapota, kint az utolsó zergebaszta út is sokkal jobb minőségű, mint itthon bármelyik.

Így a túra összességében 1700 km lett sacc/kb. Egyik kedvenc részem az 52-es út volt, festői táj, pára, átsejlő napsugarak, fenyőfák, illatok…

Ide a 23-as úton jöttünk át. Na itt volt forgalom, lakókocsik és kamionok lassítottak. Élményben érdekes volt, mert egy felhőbe burkolózott a hegy és úgy mentünk bele a ködszitálásba, kellemes, hűs érzést adva.

Mikor hazaértünk, nem volt más vágyam csak szabadulni a ruhától, az izzadság csípte a hátsómat, a protektorok nyomták a térdemet. Azt gondoltam nem nekem találták ki ezeket a túrákat.

Mígnem eljött a másnap és ismét arra gondoltam, jövőre tuti belevágunk… Annyi szép hely van még.

A motorról: Kawasaki Zr7

Ülésmagasságban pont megfelel az én magasságomnak, 162 cm vagyok. Öreg motor, van benne anyag rendesen, súlya 228 kg. Sose megyek egyedül motorozni, mert ha bármi történik nem tudom felállítani. Parkolóban vízszintes talajon tudom tolni, minden más esetben a férjem segít.

Csomagokat csak a hosszú túrákra viszek, az én választásom a nyeregtáska, mivel így lent marad a súlypont, nem zavar be kanyaroknál, erős szélnél. Kisebb távolságoknál elég a combtáska, abban elférnek a szükséges papírok, telefon.

Ruházat:

Bering márkájú cordura ruhával kezdtem, 15 fokig vagyok motor-kompatibilis a bélésekkel. Fázós vagyok, aláöltözetet is veszek, két okból váltak be: 1. melegít, 2. jobban elvezeti az izzadságot, kevésbé kellemetlen a hosszú távú ülés.

Az utolsó túrára ruháztunk be motoros farmerbe, sokkal jobban szellőzik, nem izzadok bele annyira (pedig nem vagyok izzadós), tovább bírom a motorozást. Nyáron is veszek vékony, rövid futónadrágot a nadrág alá.

Givi bukósisakom van, szorít, de kényelmes, így érzem magam jól benne.

A férjemmel folyamatos kommunikációban vagyunk a túrák alatt, sima Temus intercom amit használunk. Mondja az irányt, mikor, hol fogunk lefordulni, hol állunk meg, nagyon figyelmes. Jó tanítói vénája van, szeretek vele bárhová is menni. Nagyobb sebességnél (90 körül) romlik a minőség, nem értjük egymást.