Piros zászlók, balesetek és egy második és egy harmadik helyezés
Hajni beszámolója
Ez nem az Én hétvégém volt! Pedig nagyon vártam a most-i versenyt, hisz ez a kedvenc pályám, még ha csak egyszer is jártunk itt. A verseny előtti napokban már nagyon izgultam a motor miatt, tartottam tőle, hogy nem olyan lesz mint a régi.
Pénteken a szokásos most-i időjárásra ébredtünk, hideg, szél és szemerkélő eső…. az első menetet kihagytuk a pálya nedvessége miatt, majd a második menetben végre tesztelhettem az új blokkot. Sajnos a félelmem beigazolódott, egyáltalán nem úgy megy, mint ahogy azt Én szeretném, illetve megszoktam.
A következő menetnél próbáltam a problémára megoldást találni, próbáltam másképp kezelni a motort, már-már kezdett összeállni a kép, mikor a következő felmenetelnél a 3. kanyarig jutottam. A motor kicsúszott alólam és jó nagyot estem, rettenetesen csalódott voltam, nem tudtam mire vélni a dolgot, elment a kedvem az egésztől.
A rázókő mellesleg nem éppen nőkre van szabva, így volt némi-nemű bajom, a kezem bedagadt, fájt mindenem, és legszívesebben hazaszaladtam volna, de Zsófi egy percig sem hagyott csüggedni. Rögtön elkezdett alkatrészek után kutatni, s közben lelket öntött belém.
Egyik versenytársunk Heike, aki szintén Suzukival megy, segítségünkre sietett és a szükséges alkatrészeket kölcsön adta. Majd a nap végén visszamentünk az esés helyszínére és megkerestük a letört plexit amit még fel tudtunk használni, a szállodába vezető úton pedig beszereztünk jó sok power tape-et.
Igazán estére ülepedett le bennem minden, és addigra már szép színekben pompáztam. A verseny napján, sem fizikailag sem mentálisan nem éreztem magam jó formában, de úgy éreztem nem tehetem most meg, hogy nem állok rajthoz, sem Zsófival sem Janival szemben sem.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Mivel kiderült, hogy a gumi melegítő romlott el, picit megnyugodtam, (volt másik) és próbáltam visszanyerni a formám, de a verseny előtt sajnos nem tudtam túl sokat menni. A versenyeken nagyon csúnya bukásokat láttunk, szinte minden versenyt félbe kellett szakítani, ez némi aggodalomra adott okot, és a versenyünk előtt már teljesen stresszben voltam. A fő célunk mindamellett, hogy minél jobb helyen végezzünk a talpon maradás volt.
A gázmarkolaton mindössze 1 cm volt, amit tudtam húzni a többi elszakadt és power tape-pel oldottuk meg. Ez a kigyorsításokat nagyon megnehezítette, mert elforgott rajta a kezem. Az utolsó körben már nagyon fájt az alkarom, de próbáltam azért jó tempót menni, de most ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból, egy 2. hely.
A bajnokságot továbbra is vezetem. Brnora még marad így ez a blokk, de majd csak megküzdök vele. Köszönet hegyekkel tartozom ZSÓFINAK, JANINAK, és HEIKEnek!
