Panka Manó jogsit szerez
Szeretném veletek megosztani a motorozásról szóló tapasztalataimat, minden jót és rosszat elmesélni, hogyan lettem idén boldog jogosítvány-tulajdonos.
A gyermekkorom egy érdekes fintora, hogy édesapám imádta a motorokat és volt is neki mindenféle: Simson, Yamaha, Jáva és oldalkocsis is, nehogy a család kimaradjon ebből az élményből…
Alig értem el a kormányt a tankról, de azért magyarázta, hogyan működnek a kétkerekű csodavasak. Egy 5 éves kislányt nem igen érdekelt ez, de tetszett, ha vitt egy-két kört a motoron.
Aztán, amikor elázott a család egy nagy túrán, átfáztam és megutáltam az egészet… Mondtuk édesapámnak, hogy nem megyünk vele, menjen maga.
Egyszer, az egyik hajnalon a motor leégett – üzemanyagot akartak lopni belőle. Soha nem láttam ilyen megtörtnek édesapámat, a bőrkabátjával próbálta oltani a tüzet. De sajnos teljesen kiégett a gép, és ezután soha többé nem vett másik motort.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az élet ment tovább: családot alapítottam, gyerekeket vállaltam, egymagamban végig csináltam; munka, iskola következett és sajnos az édesapámat elvesztettem.
Egy napon megismertem a páromat, aki nem motorozott, de kitalálta, hogy legyen motorunk. Olyan 2-3 évig utasként szereztem a tapasztalataimat és a Csajok a motoron által ismertem meg motorosokat és lettek barátaim. Mehettem velük túrázni és vállalták azt a kis „kényelmetlenséget”, hogy az utasuk legyek.
Ez meg milyen motor? A motorkerékpár stílusokról részletesen
Két éve beiratkoztam egy autós-motoros iskolába, Vid Katinál (GyorsJogsi Autósiskola), gondoltam megcsinálom a jogsit.
Az első KRESZ vizsgát lazára vettem, nem sikerült és ráadásul ősz is volt, így nem folytattam. Eltelt egy év, aztán csak magyarázkodtam magamnak, miért nem mentem vissza… Viszont idén kezdett a határidő letelni és akkor eldöntöttem: megyek, megtanulok motorozni!
Besétáltam, befizettem a pótvizsga díjat. A KRESZ meglett elsőre júniusban. Aztán mentem ki a pályára, és ott sikerült megtapasztalnom, mennyire megy a motorozás… Az oktatóim Sanyi és Laci voltak.
A robogós élményeim megvoltak, így abból nem kértem. Akkor kaptam egy 125 köbcentis kis mocit. Olyan fura volt, Laci elmondta, hogyan kell beindítani és váltani vele.
Akkor tessék, menj néhány kört! A kuplung felengedése és az elindulás kicsit nehézkesen ment, de csak sikerült. Félelmet nem éreztem, virult a fejem.
A motor kicsit chopper forma volt, és úgy éreztem, hogy egy kisszékbe össze vagyok nyomva. Volt ebből egy szürke is, egy fokkal kényelmesebb.
Valamint, volt egy Suzuki 125-ös – az tetszett, hasonlított egy régebbi Pannoniára, és súlypontilag is rendben volt.
A rutinpályán három feladatot kellett elvégezni a bóják kerülgetésével, karlendítéssel. Sokat nem mondtak, a többiektől próbáltam a feladatot elsajátítani. Érdekesnek találtam, hogy ilyen szabadon lehet gyakorolni.
Nem szeretem, ha valaki áll mögöttem és utasítgat, kritizál olyanért, amit még nem tanultam meg. Na, ez nem is volt itt! De persze, mindenkinek más és más oktatási szempont jön be.
A második hétvégén közölte a másik oktatóm, Sanyi, hogy szálljak le a kismotorról és ott a 400-as Honda. Kicsit vonakodva, de ráültem. Mondták, hogyan kell üresbe tenni és mit látok a kijelzőkön.
