Panka Manó jogsit szerez
Beindítottam, nagyon óvatosan 1-esbe tettem, a kuplungot felengedtem és a motor megindult. Mosolyogtam, de féltem is. Aztaaaa, viszont a kanyarodás uuuu, valahogy meg kellene fordulni, de a kezeim nem voltak összhangban.
Előttem egy kerítés, meg kellene állni, behajtani tilos tábla! Valahogy megcsúszott a gázkaron a kezem, azt hittem meg sem állok. De valahogy csak behúztam a kuplungot és a féket. Megijedtem és visszaültem a kis motorra. De kb. 20 perc után jött Sanyi: tessék visszaülni a nagyra mit szórakozok ezzel.
Na jó, felültem és a rutin vizsga három feladatát elkezdtem végrehajtani. Először nem lengettem a karom, örültem, ha végig megyek, aztán amikor haladtam, próbáltam a karjelzést is.
De volt egy kis bizonyítási vágy bennem és annyira igyekeztem, hogy amikor vissza kellett kanyarodnom, rosszul csináltam és kibillentem, szóval megvolt az első esésem. Amikor éreztem, hogy a láb letételének semmi értelme és esek, akkor mint egy baba, hagytam magam a hátamra esni.
Szerencsém volt, mert mindenféle protektorral és ruházattal fel voltam szerelkezve. Ezt itt a fórumon megtanultam: fő a védelem!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Lazán vettem az öltözéket az elején, de most már köszönöm, főleg a páromnak, hogy mindenre rábeszélt, öltözzek fel rendesen. Igaz, elárulom, a nyári 40 fokban, abban a meleg kabátban nem volt olyan nagy élmény tanulni, de minden rajtam volt.
Jó pár szombatom és vasárnapom ráment a gyakorlásra. Aztán kacsingatott rám egy Honda CBF 600-as. Na, akkor ki kellene próbálni!
Ráültem, megindultam. Nem volt nagy a különbség az előzőekhez képest. Szépen kanyarodtam, amikor egyszer csak éreztem, gyorsan veszem be a kanyart, nem tudom úgy helyezni a súlypontomat, hogy jó legyen. Elkezdtem a kanyarban fékezni, a motor rángatott és elborultam.
Megtanultam, hogy a kanyar előtt lassítok és fékezek – a kanyarban soha. Annyira nem vagyok még ügyes…
A 400-assal folytattam, de még nem tudtam a nyolcast megcsinálni a rutinpályán. Kicsit elkenődtem, amikor egyszer csak megunta Sanyi a kínlódásomat, és megmutatta, hova nézzek, hogyan kanyarodjak. Megvolt az örömöm és boldogságom, mert úgy volt, ahogy mondta! Amerre nézek, arra megy a motor.
De tudni kell, merre nézzek, hogy egy 200-300 kg-os motor merre menjen. Aztán jött a nyolcas megtolása a 600-as Freezerrel, és megtanulni azzal a feladatokat. Itt is izzadtam, nem csak a nyári hőségtől, hanem az izgalomtól.
Jött a rutinvizsga. Sajnos elsőre nem ment, lefulladtam – az én hibám volt, elfáradtam. Aztán, amikor Laci unta meg a kínlódásomat, megmutatta a kuplung csúsztatásának technikáját. Ezután tudtam, mi az, amire figyeljek, mikortól fog a kuplung.
A második rutinvizsgám sikerült. Azt kívántam, hogy a 35. szülinapomra legyen meg az „A” kategóriás jogosítványom. És ez megvalósult!
Október 7-én, egy verőfényes őszi napon sikeres forgalmi vizsgát tettem. Igaz, júniustól-októberig sokat izzadtam, keményen megdolgoztam ezért. Nagy utat jártam be.
Mivel még B-s jogsim nincs, teljesen az alapoktól kezdtem mindent. Amikor a vizsgabiztos odaadta a papírom, az első mondatom az volt, hogy az apukám most nagyon büszke lenne rám…
És akkor 2 percre elvonultam és arra gondoltam, a gyerekkoromban belém kódolt üzenet bennem tovább él. Köszönöm a sok támogatást mindenkinek – a páromnak, a családomnak, a Csam-fórum tagoknak, a pályatársaknak!
A motorozás tanulható, de nem mindegy, hogy kiktől és hogyan, ezért köszönet Hartman Sanyiéknak, Vid Katalinnak és iskolájának mindent!
