Ozsvárt Eni az Everest Tattoo-ból
─ De végül csak itt kötöttél ki…
─ Igazából ezt már régóta tudtam… Amikor végeztem a sulival, kerestem alkalmi munkát. Egy moziban dolgoztam, amikor hívott a tetováló műhely akkori asszisztense, hogy ott hagyja a munkát és menjek oda helyette. Be is tanított. Mindez a tavalyi VOLT fesztivál előtt történt. Megbeszéltük, hogy a buli után kezdek, tehát 2014 júliusától dolgozom hivatalosan az Everestben.
Szilárd is tisztában volt vele, hogy nem asszisztensnek vagyok ott. Noszogatott, hogy szerezzek embert, akit tudnék tetoválni. Előbb tetováltam emberi bőrre, mint malacra – mert ezt is kipróbáltam ám. A bátyámra, a barátnőmre varrtam először, majd az első, úgymond normális munkámat elkészítettem először malacbőrre, hogy felkészüljek. Nagyon megszenvedtem az állati bőrrel, mert nem lehetett rendesen feszíteni, puha, zsíros volt és a pórusaiból nem jött ki a festék, amit beletöröltem. Egy hét múlva jött a lány, akire felvarrtam a mintát, de szerencsére jól sikerült.
Hivatalosan idén áprilistól vagyok itt, mint tetováló. Azokat szoktam tetoválni, akik ismerősként jönnek hozzám vagy pedig az olyan mintákat, amelyeket a tapasztalt kollégák úgymond lepasszolnak, mint például a feliratokat. De mindenki így kezdi!
Szeptembertől megoszlik majd az itteni társaság, ugyanis Szilárd nyit még egy szalont a városban.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Mi volt az eddigi legnagyobb feladatod?
─ Egy felkaros, leegyszerűsített portré, valamint az egyik festményemet is felvarrtam már valamelyik ismerősöm alkarjára.
─ A fekete-fehér vagy a színes mintákkal szeretsz jobban dolgozni?
─ Érdekes, hogy rajzolni fekete-fehérben szeretek, viszont tetoválásban a színeseket bírom –valahogyan jobban össze tudom dolgozni a színeket.
─ Nem semmi a horror-show a karodon!
─ A kanyargó filmszalagok között helyet kapott Lugosi Bélától Frankensteinen át mindenki. A favorit az alkaromon látható Kedvencek temetője. Szilárd készítette az egészet.
─ Mit szeretnél a jövőben? Még nagyon az elején vagy a karrierednek…
─ Szeretnék európai szintre eljutni, ami nagyon sok idővel és munkával jár. Tudom, hogy most miket alkotnék szívesen: realisztikus portrék, valami plusszal, de nem tudom, mi az a „plussz”… Van egy Timur Lysenko nevezetű tetováló művész – ő készít olyan dolgokat, amikért odavagyok. De még Lysenko munkáiban is vannak bizonyos elemek, amik nem tetszenek. Szóval, szeretnék portrékat varrni, amelyeknél szabad kezet kapok, valamint a horroros irányba elmenni.
─ Tehát horror-portrék…
─ Igen, MOST igen! De két év múlva nem tudom, mit akarok majd…
─ Látom, ez a kérdés nagyon érzékenyen érintett. Ez még úgyis kiforrja magát, hiszen olyan, mint amikor az írónak meg kell találnia a saját hangját.
─ Igen, addig is örülök mindennek. Szívesen elkészítek bármit, nagyon élvezem! Szeretném persze, ha kialakulna egy stílusom, s ha ránéznek egy mintára, tudják, hogy azt én készítettem. De azt nem akarom, hogy unalmassá váljon az egész, és ne tudjak újat belecsempészni az alkotásaimba.
