Őrület immár 20. alkalommal – Sirok Bike Week 2019
Július hónap minden utolsó vasárnapja úgy telik számomra, hogy beszámolót készítek a CSAM közösség tagjainak. Ezáltal kapnak egy szeletet abból a bizonyos nagy siroki tortából, ami 20 éve vonzza a motorosokat a kútvölgybe.
Évek óta felteszik a kérdést a Stray Dogs motoros klub elnökének is, hogy miért lett ennyire népszerű a találkozó, miben rejlik a varázsa. A válasz persze lerövidíthető annyival, hogy sok év munkája, gyönyörű környezet, jó programok stb. De azért kicsit nézzünk be a kulisszák mögé, az én szememmel, ami 18 éve töretlenül falja a siroki élményeket, kapcsolatokat, és azt a sok energiát, ami „kidönti a ház falát” a hegyek között.
Mivel ma hatást gyakorolt rám egy fantasztikus film, a Benjamin Button különös élete, gondoltam én is visszafelé haladok az időben. És apró naplóbejegyzéseimben osztom meg veletek a látottakat, hallottakat.
Vasárnap:
Most is, mint minden évben összkomfortos kis 2 személyes sátramban ébredek. Észlelem, hogy hívatlan, de mégis szívemnek kedves vendégeket voltam kénytelen befogadni (de hát igy megy ez Sirokban minden évben, ugyanis a társaságunkban kb. én vagyok az egyetlen, aki visz fel magával sátrat).
Kávézás a már-már üres sörsátorban, sörre most már kevesen várnak, helyette rántotta, kolbász és mindenféle koffein hozadék indítja el a fáradt vándort. Aztán jön a rettegett rész, a sátorbontás, ami igen hosszadalmas, ha az illegális sátorfoglalók még nem képesek elhagyni az objektumot.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Na de ez mind mellékes, mert előző este volt a találkozó csúcspontja, a záró buli, amivel párhuzamosan zajlott egy számomra jeles esemény, a lánybúcsúm.
Szombat:
5 lány a megfelelő jelmezek kiválasztása után elindult a találkozóra, hogy megmutassák, milyen az, mikor kiszabadul otthonról a háziasszony, az anyuka, vagy akár a házisárkány. Volt köztünk kalóz, hippi, de még Janis Joplin is helyett kapott társaságunkban.
A bejárati kapunál leesett a Stray Dogs alakulat álla kis csoportunk láttán. Valószínűleg ez a kalóz lánynak köszönhető, aki lovaglópálcával fenyítette a férfiakat (hozzá kell tennem 10-ből 9 imádta).
Sok mindent láttak már ezek a kemény motoros fickók, de ilyet azért ritkán. Meg is nyílt előttünk az út egészen a sörsátorig. A színpadon már zúzott a Junkies zenekar, igazi punkos-táncolós muzsika, személy szerint én kislány korom óta nagyon szeretem őket. Ezt követően csápolhattunk a Depresszióra, ami mit sem vesztett energiájából az évek múlásával, annak ellenére sem, hogy a zenekar basszusgitárosa lesérült az East festen (ezúton is jobbulást kívánunk neki).
