Nincs kifogás, kezdd el te is a motorozást még ma!
Ágota elhatározta, hogy motorozni fog. Pedig már nem is olyan fiatal, nem is túl magas és korábban még soha nem motorozott. De aztán nem úgy alakult, ahogy elképzelte.
Első napom volt motoron, semmi tapasztalatom nincs korábbról. Nekem még se motorom, se jogosítványom nincs! Nekem nincs olyan történetem, hogy minden álmom ez volt. Egy-két alkalommal átsiklott az agyamon, de aztán el is hessegettem a gondolatát annak, hogy motorozzak.
50 éves, 150 cm vagyok.
A motorozás igazi gondolatát egy videó indította el bennem. A videóban NaNa arról beszélt, hogy nőknek való-e a motorozás? Ezt taglalta, én alákommenteltem, de az én koromban, magasságommal stb… NaNa pedig válaszolt nekem, hogy sokan kezdik ebben a korban. Úgyhogy ez megmaradt bennem.
Ez a videós eset Október körül történt.
Aztán az algoritmus sorra dobálta fel a tartalmakat a youtubon, facebookon, mindenhol. Azon kaptam magam, hogy egyre több motoros videót nézek, oktatás, mozorozás… stb… Aztán gondoltam, ha Januárig kitart ez az egyre jobban akarom érzés, akkor megnézem magamnak ezt a hobbit.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Rátaláltam a Safety Hungary-ra.
Pont úgy hozta az élet, hogy Magyarországra kellett repülnöm egy szakmai napra, amit tegnap tartottak, és kiderült, hogy mára, holnapra van 0-ás képzés a Safety Hungary nál. Kifizettem a díjat anno, és ma részt vettem az első napon.
Én voltam a legbénább mindenki közül, sikerült 2x felbukni. Ennek ellenére élveztem. Az biztos sokat kell tanulni, de a két esés nem vette kedvem.
Viszont én nem tervezek korlátlant, max A2, és ha sikerül jogosítványt szereznem én boldog leszek egy 125-ös motorral is (a képzésen pont elég volt felállítani azt is).
A második napot sajnos egyenlőre feladtam…
Amikor az oktató a második napon elmondta, hogy mi lesz a feladat, egymást követve libasorban menni, bólyákat kerülgetve, akkor elém villant a tegnapi első borulásom. Láttam magam előtt, ahogy belemegyek a többiekbe hátulról, és akkor egy olyan pánik lett úrrá rajtam, hogy úgy éreztem most ezt nem szabad.
Szóltam az oktatónak, hogy most ez nekem nem fog menni. Elmondtam, hogy nekem még szükségem lenne legalább egy olyan napra, mint a tegnapi, ezért a mai napot inkább feladom.
Első nap az elindulás, megállást gyakoroltuk, a végére kezdtem csak ráérezni, másnap reggel úgy érzem, ezt még gyakorolni kell, akkor merném a második napi feladatot vállalni.
Ennek ellenére nem adtam fel, nyáron visszajövök.
Összességében maga a motorozás tetszik, szeretném.
Akik gondolkodnak rajta, ez a poszt ne vegye el a kedveteket, nekem nehezebben megy összerakni a fejembe ezeket a manővereket, attól még mindenkit biztatok, hogy vágjon bele.
Én így gondolom magamról, hogy ha a pálya egy végtelen hosszú pálya lenne, ahol egyedül gyakorlok, akkor a tegnapi napból 2 nap és biztosnak érezném a mai napot is.
Amúgy a fiúk a pályán nagyon kedvesek voltak, határozottak, de segítőkészek, az én bénaságom, és mára az a félelem, hogy valakibe beleszaldok, hozta meg a döntést a fejemben, hogy a második napot egyelőre nem tudom megcsinálni.
***
Köszönjük Ágotának, hogy megosztotta velünk a történetét, és remélem hozzá hasonlóan minél több lány megpróbál kilépni a komfortzónájából és megpróbálkozik a motorozással. És az sem baj, ha végül úgy dönt, hogy mégsem fog motorozni, hiszen akkor már egy megalapozott döntést tud majd hozni, miután megpróbálta.
Ha tetszett ez a cikk, akkor iratkozz fel a YouTube-csatornánkra is még több motoros tartalomért. Megtalálsz minket a Facebookon, az Instagramon, a TikTokon és a Twitteren is.
