Na, indulunk már? – Honda CBF 250 Hornet teszt
Kábán végighallgattam az ezüst Honda CBF 250-et elérhetővé tevő hitelkonstrukciókat. Akár 0 Ft-ért is elvihetem, vagy annyi önrésszel amennyit gondolok…
Kikérdeztem sokféle variációban. Elérhető nekem is. Havi 40-ben lenne 2 évig (ne lenne ez a k*va albérlet…). És ha elvinném, tennének hozzá bukócsövet és plexit is? Háát… beszélhetünk róla. Ehh… ezzel még kettőt csavartak a megtépázott lelkivilágomon… mivel imádok alkudni, ez a vásárlás öröme…
Aztán az üdvözlés utáni bólintás hirtelen az eszembe ötlött:
– Ésééés nincs véletlen valami tesztnapotok? Amikor ki lehetne próbálni ezt a kis kedvest?
– De, most van épp… van 3 másik motorunk, amelyikből az egyiket kipróbálhatod… én szoktam felvezetni…kb. 25 km-t szoktunk menni egy tesztmotorozáskor…
– Ok, nekem mindegy ki vezet fel. De Őt nem lehetne?
– Hááát, ő az utolsó, nem tesztmotor…
– Kár… És mikor lehetne a többit kipróbálni?
– Szombat jó neked?
– Istenkirály.
– Melyiket szeretnéd? Az XX-et, a csoppert vagy a Hornetet?
– Így ebben a sorrendben jó lesz…
– Csak egyet lehet, mint említettem.
– Kettőt, félúton cserélhetnénk bringát…
– Na jó. Végül is miért ne… Melyik kettőt?
– A Hornet és a csopper…
20 centire a föld felett libegtem ki a boltból, kifelé menet összekacsintottunk CBF-fel: még látlak drága! Aztán elszökdécseltem a járgányig és úgy közlekedtem hazáig, mint aki autóban ül. Sok ember idegrendszere lett ma megkímélve.
Szombaton motorozok!
Két mocival fogok megismerkedniiii! SZUPERSZUPERSZUPEEER! 14-től 16 óráig kergethetek két csodálatos kétkerekű ménest. Jajistenemdejólesz.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Felvirradt a naaagy nap. Az előző napi két héttel arrébb tolt szülinapomünneplés lájtos mennyiségű enyhécske rose bora megkímélt a másnaposságtól, így a hajnali 3-as fekvés nem okozott nagy gondot reggel 7-kor. Ugyanis ekkor kikukorékoltam magam az ágyból, próbáltam még magamat fél óra hosszán keresztül erőteljesen visszatuszkolni a takaró alá, de nem bírtam nyugton maradni, nem ment a visszakábulás.
Belöttyintettem a gyomromba egy fél liter tejet (kajálás nem ment volna), aztán a másik felét megkavartam mézes-tejeskávénak, azt is belötyögtettem várván az idő telését, majd elpályáztam a fürdőkád irányába. Gondoltam majd relaxálok egy jót teli pocival a melegvízben, aztán visszaájulok az ágyba, de hát a jóformán fél éve kiéheztetett motorozhatnékom inkább előrángattatta velem az összes protektoros ruhát, bakancsot, bukósisakot, kesztyűket, napszemüveget… Közben meg szépeket vizionálgattam mindenféle szép kanyargós aszfaltokról… meg imádkoztam, hogy takarodjanak a sunyiba a lomha, esőterhes, nagyhasú, cumulus castellanusok.
Tízkor már, mint a mérgezett egér föl-le mászkáltam a lakásban, lakótársnőm legnagyobb bánatára, mivelhogy ő még bírt volna aludni… Megkaptam a „Már megint zizzent vagy. Motorozni mész?” felkiáltású kérdést, melyre idült vigyorgással és heves bólogatással reagáltam. 🙂 Még cirkuláltam egy ideig a lakásban, majd lerogytam Evan McGregor Földkörüli motorostúrájának könyve mellé, abba sikerült jól belemélyedni…és agyilag totálisan felpiszkálva nekiindulni a napnak…
