Motorozás orrvérzésig – Gál Lili a szlovák kupasorozaton
Edzések napnyugtáig, több száz kilométeres utazások, kocsiban töltött éjszakák és persze szerencse is kell a sikerhez!
Amikor egy félbetört keréktengely a versenyre utazva, vagy egy orrodat eltaláló kő a futamon próbál meg megállítani a céljaidban, neked akkor is tovább kell haladni, ha az álmaidat valóra szeretnéd váltani! Van amikor rosszul ébredsz, és még ezer apró jel arra utal, hogy ezt most engedd el, neked akkor is menni kell, mert te azért dolgoztál és indultál el egy úton, hogy azt befejezd!
A bajnokságok és a kupasorozatok azért állnak több fordulóból és helyszínből, hogy minden szinten próbára tegyenek! Több féle talaj és időjárás, a hazai ellenfelek vagy a hazai pálya előnye, jó vagy rosszkedv, egy eltalált motorbeállítás. Ez mind-mind különböző az összes megmérettetésen! Az előbb leírtakból most kijutott szépen az utolsó két Szlovák Kupasorozaton ahol a II. és a III. fordulón vettem részt.
Slovenská Pravnóba utazva az utánfutónk tengelye kettétört, az egész „garázst” átszórtuk a furgonba, majd a futót hátrahagyva folytattuk az utunkat tovább. Egy út menti csárda sztrapacskája és a csapolt kofola oldotta a feszültséget a célunk elérésében.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A pálya a versenynapon nem tűnt egyszerűnek, meredek fel- és leugrók, köves talaj, ékes eldobók nehezítették a bemelegítő köreimet. Hatodikként zártam a szabad edzést és a hátam közepére sem kívántam az egészet.
Apu ”idegesítő”, vagy bíztató tanácsaival mentem fel az időmérőre, hogy mindenkinek ugyan az a feladat és a pálya, ezt kell ma az én legjobb tudásom szerint véghezvinni! Sikerült! Az utolsó körökben megfutottam a leggyorsabb kört a lányok közül és elsőnként én választhattam rajthelyet.
A pálya a futamra egyre romlott és nehezebb lett, picit beragadtam a rajtnál, és mivel a fiúkkal összevont futamban mentünk, csak a 9., 10. helyen sikerült elfordulnom az első kanyarban. Körről körre tudtam hozni a többieken, de 7 kör alatt csak a 3. helyre sikerült felküzdeni magam!
{tweetme buttontext=Kattints és Tweetelj!}Egyre több futamonkénti baleset és helikopteres mentés mutatta meg a pálya fricskáját,{/tweetme} ami után már a 2. futamra csak „kötelezőből” mentem fel, hogy ne veszítsek pontokat. Itt a rajt jobban sikerült, és elmentem egy 4-es bollyal, ahol kanyaronként cseréltük a helyeket egymással a 3. körig.
Ott az egyik lány nagyon nagyot esett, és félbe kellett szakítani a futamot a mentés miatt! A rajtelőkészítőből várva ismét a helikoptert, könnyekkel küzdve könyörögtem, hogy fújják le a futamot, mert valahogy elég volt a hétvégére! Apu látta rajtam a feszültséget, és azt mondta álljunk ki, menjünk haza, de én inkább megvártam a remélt döntést!
Lefújták, és a sírásból örömkönnyek lettek. Egy olyan felszabadult érzés, amikor tudod, hogy ott volt az első hely reménye is még, de bőven beérted a dobogó legalsó fokával! Bár utánfutó nélkül, de egyben tértünk haza!
