Motoros őrület parttól partig
Kate Johnston egy újabb név a lehetetlent nem ismerő motoros csajok között. Nem mindennapi teljesítményt nyújtott egy nem mindennapi megmérettetésen.
Hallottatok már az Iron Butt elnevezésű versenyről. A név szabad fordításban vas-segget jelent, mely sok mindent elárul arról, hogy ez nem egy délutáni motorozás a közeli fagyizóhoz. Ehhez a mókához elengedhetetlenül hozzátartozik az égető érzés, melyet a sok ezer kilométer alatt elszenvedett hátsó miatt éreznek az elvetemült motorosok. Ide vas-segg kell, nem vitás.
Az Észak-Amerika két, egymástól legmesszebbre található partja között folyó versengés, az Őrült Parti Motorozás, nem csak a hátsók próbatételére hivatott esemény. A lehetetlent nem ismerő, és a távolságokkal soha be nem telő versenyzők között találhattuk Kate Johnstont is, aki BMW F700GS motorkerékpárjával falta a kilométereket.
A legtöbb motoros nem kockáztatja meg, hogy túl nagy távolságokat tegyen meg gépének nyergében. Különösen akkor nem, amikor még motoros pályafutása elején jár. Kate még csak három éve volt tagja a motoros társadalomnak, mikor először indult nagy távolságokat átölelő versenyeken.
Az Őrült Parti Motorozás lényege, hogy 50 óra alatt – vagy ennél kevesebb időn belül – kell a versenyzőknek megtenni a parttól partig tartó távolságot. Mivel nem csak az egyik irányba vezető út, hanem a visszaút megtétele is kötelező a sikerhez, az indulók számára 100 óra áll rendelkezésre arra, hogy a nem mindennapi távolságot teljesítsék. Ezért is emlegetik a versenyt sokan 100CCC-nek (100 Coast to Coast to Coast Insanity Ride).
Ahhoz, hogy az Iron Butt mezőnyében valaki szerepelhessen, több megmérettetésen is részt kell vennie. Ilyenek többek között a Bun-Burner GOLD, a SaddleSore 2000, az Alberta 2000, a Capitol 1000, a Nevada 1100, a Minnesota 1000, a TimberButt, a Tarbutt Rally, a Utah 1088, minden Cognoscente Group által szervezett esemény, az összes Reno BMW Long Distance és MERA verseny, vagy épp az Iron Butt Rally.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az számos esemény összesített távja 21696 km, melyből csak az Őrült Parti Motorozás 17 227 km, mely megtételére a versenyzőknek 24 napjuk van.
Kate Johnston az első női motoros, aki teljesítette ezt a versenyt motorosként, és nem utasként volt jelen. Teljesítménye lenyűgöző és sokak számára inspiráló tett lehet, melyet egyáltalán nem volt könnyű véghezvinni. Az időjárási körülmények is próbára tettek mindenkit. A 38 fokos hőségtől kezdve a tennessee-i hófúváson át, az alaszkai esőben és a viharokban lehűlt levegő, a csípős 4 fok is csak fokozta a nehézségek sorát.
Kate és motorja a Dalton országúton közelebbről is megismerkedhetett az anyafölddel. Pontosabban az aszfalttal. Az itt töltött négy napból három erős esőzésben telt, így néhány bukás bejátszott a kemény csajnak.
Mivel Kate cukorbeteg, az elemekkel való küzdés során nagy gonddal kellett figyelnie az étkezésére. Annyira jól, akárcsak egy igazi orvos. Ha nem így tett volna, könnyen végzetes kimenetele lett volna az emberi szervezetet megterhelő útnak. Ez a fokozott odafigyelés nem csak betegek részére hasznos, hanem mindannyiunknak, egészséges emberek számára is. Sokan elfeledkeznek ennek fontosságáról, pedig olykor életek is múlhatnak azon, ha valaki kiaknázza szervezete energiakészleteit.
Elgondolkodott e valaha valaki azon, hogy egy ilyen hosszú versenyen mikor étkezett utoljára rendesen? Ugye, nem jellemző? Erre figyelünk oda a legkevésbé, pedig nem ártana a fokozott terhelés mellett rendesen étkeznünk, és nem csak a célra összpontosítani.
Az étkezés nem csak az egyetlen dolog, amire nagyon oda kellett figyelnie Kate-nek. A Dalton főúton, magányosan eltelt első nap alatt alaposan megijedt, mikor egy, az út szélén ácsorgó farkas felé közeledett motorjával. Azt hitte, hogy mire odaér, a farkas el fog futni, de e helyett a farkas egyenesen Kate és motorja felé futott. Ekkor jobbnak látta, ha belekapaszkodik a kormányba, nagy gázt ad, és biztonságban kikerüli az állatot. Szerencsére a manőver sikeres volt, így elkerülte az esetleges balesetet.
Kate arra a kérdésre, hogy miért vágott bele ebbe a versenybe azt válaszolta, hogy vágyott a kalandra. „Csak azt látod és olvasod mindenhol, hogy ezek az emberek mekkora kalandokat élnek át. Én is át akartam élni ezeket a dolgokat. Megcsináltam, ez a lényeg. Az csak hab a tortán, hogy én vagyok az első nő, aki részt vett ezen a versenyen.”
Hogy Kate ajánlaná e másoknak is a hasonló túrákat? Erre a kérdésre is választ kaptunk. „Úgy gondolom, mindenkinek át kellene élni hasonló kalandokat, bizonyítania kellene saját magának, hogy mire képes, és hogy megismerjen sok dolgot a körülöttünk lévő világból, melyek sajnos sorra eltűnnek.”
