Min múlik egy élet?
Sokszor csak a szerencsén vagy éppen az Isteni gondviselésen, ha valaki abban hisz. De azért mi is beleszólhatunk…
Sajnos naponta hallunk halálos közlekedési balesetekről, sokban közülük motoros is érintett. Nyilván, ilyenkor erősebben felkapom a fejem, de legyünk őszinték, a következő pillanatban már megyünk is tovább. Egészen addig, amíg nem egy ismerősünkkel történik… Olyankor jön az igazi döbbenet, a félelem, az aggódás. Jó esetben happy end a vége, ahogyan jelen történetünkben is.
Nemrég volt a születésnapom. Pár nappal később pedig a középiskolás történelem tanáromé. Az igazi, tudjátok az anyakönyvi kivonat szerinti. A gerinctörésem után lett egy második születésnapom, és sajnos, most már a tanár úrnak is van egy második számú.
Képzeljetek el egy csillogó, bölcs embert, aki még a történelmet is képes megszerettetni az összes évszámmal együtt, egy igazi okítót, mestert. A tanár úr mindig több volt egyszerű tanagyag leadónál. Lelket vitt az órákba, de közben az életre is nevelt, oktatott minket a szó legnemesebb értelmében.
A mai napig fülemben cseng, „A mit csinált éjszaka…?” – mondata, ha valaki nem készült fel az órára.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A másik dolog, ami összekötött minket, a sport szeretete. Korábban kézilabda játékos, majd edző volt. Néhány meccsére mi is kilátogattunk, mert azt is olyan megéléssel művelte, hogy azt látni kellett.
Évekkel később, a Nemzeti Sportszövetségben találkoztunk újra, ahol ő stratégiai főtanácsadóként dolgozott, én pedig egy képzésen vehettem részt. Azóta már a MOB-nál próbálja bölcsességét a sportba átvinni.
Legutóbbi találkozásunknak azonban olyan apropója volt, amit senkinek sem kívánok.
Egy napon azt láttam az egyik közösségi oldalon, hogy Györfi János súlyos motorbalesetet szenvedett, több napon keresztül feküdt az intenzív osztályon, ahonnan akkorra már kikerült, állapota stabil, de továbbra is kórházi ápolásra szorul.
Az én nagy és erős tanár uram? Hogy történhetett mindez?
Mint utóbb megtudtam, teljesen szabályosan közlekedett egy védett főútvonalon, amikor egy kisteherautó nem adta meg neki az elsőbbséget, és kifordult elé. Esélye sem volt megállni.
Kérlek, szánjatok egy pár percet az ő gondolataira, mert hiszek benne, hogy a biztonságos közlekedésre való felhívásból sosem elég. És talán magáról az életről is megtudunk valamit…
