Megjelent Takács Vilmos Vilkó könyve, A Guns N’ Roses és én
Nemrég látott napvilágot Vilkó műve, A Guns N’ Roses és én – Pisztolytáska és rózsapatron címmel, mely szerzemény is kitűnő ajándékként szolgál, így utolsó pillanatban karácsony előtt.
De ha most nem is, utólag biztosan örülne neki minden rock-szerető, Guns-imádó, és nem utolsósorban Hollywood Rose rajongó, hiszen Vilkó, a szerző a Guns N’ Roses tribute banda oszlopos tagja.
Ez a könyv a gitáros srác rajongásáról, a majdani zenész érzéseiről, tapasztalatairól szól, bevezetve az olvasót a Guns világába.
Hogy mi motiválta a szerzőt? – „Kihozni a pillanatból a maximumot. Több tonna érzést belepréselni egy pár percnyi számba. Újra és újra átélni. Feltöltődni. Tenni a világra. Szeretni a rockot, a Gunst. Ott lenni.”
És az út idáig? – A zalaegerszegi Vilkó, a középiskolás zenekarosdi után, tagja lett a egerszegi ReACToR együttesnek, s velük bejárta az országot, olyan bandákkal együtt játszva, mint a Depresszió, a Tankcsapda, a Junkies, a Pokolgép.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Majd 2006 végén csatalakozott a Hollywood Rose-hoz, s elindult a Guns szellemében, a fergeteges rock ‘n roll. Azóta több mint hatszáz koncertet adtak Európa-szerte, valamint megjelent két nagylemezük is, a saját dalaikkal teletűzdelve. Egy akusztikus Guns-projektről nem is beszélve!
Vilkó közreműködik még a MEN in the Boksz és az Action zenekarokban. 2010-ben pedig „az év gitárosa” lett, az Arany Nyíl gálán.
Részlet a könyvből
„Amikor jó két dekáddal ezelőtt nyakon csípett a GN’R láz, egyből Axlt kezdtem el utánozni, és a szobám Wembley Stadionként funkcionált, ahol ugyanúgy szaladgáltam a rendelkezésre álló 5 méteren, mint a fejkendős idolom a rendelkezésére álló 60 méteren.
A falakat díszítő mozdulatlan, ámde mégis energiával teli pillanatmanók megelevenedtek, és már-már magamat is odaképzeltem a tagok mellé, ahogy közösen játsszuk az egyik halhatatlan slágert. Eleinte gondolni se akartam arra, hogy esetleg valamilyen hangszeren megtanuljak játszani, mert a zenei affinitásom erősen a zéróhoz közelített, de a hangommal se kápráztattam el senkit. […]
Apámnak volt otthon egy nagyon régi, még a ’70- es évek közepén vásárolt akusztikus gitárja, amin idővel egyre kevesebb lett a húr, mert még nagyon zsenge koromban ejtettem néhány kósza próbálkozást a megszólaltatására. […]
Mondanom se kell, hogy a poszterekről volt lehetőségem lenézni, hogy miként kell pózolni a hathúrossal, és úgy éreztem, hogy ez bőven ellensúlyozza a nulla játéktudásomat. Ahogy az egyik Guns kiadványban nyilatkozta Slash: „Nem az számít, hogy mennyire vagy jó gitáros, hanem hogy mennyire vagy király.”
Ez a könyv egy időutazás a Guns történetében, exkluzív fotókkal tarkítva és segít újra átélni a különleges életérzést: a rockot, a rajongást, az őrületet, a pillanatok erejét.
Vilkó művéről, a hazai rock világ ismert arcainak a véleményét is megnézheted az alábbi videoban.
Olvastad már a Guns N’ Roses és én című könyvet? Ha nem, akkor tervezed?