Leila: Hobbi szinten szerelem is a motorjaimat
Igazából édesapám által kerültem bele ebbe a világba elég fiatalon, körülbelül 10-11 éves lehettem mikor ez a mánia „megfertőzött”.
Mindig is nagy álmom volt hogy ha majd egyszer oda jutok, akkor biztosan lesz majd egy Kawasaki ZXR 400-om, ami hamarabb teljesült mint hittem volna. 14 évesen már a garázsban állt, és vártam, hogy teljen már gyorsabban az idő, hogy letehessem a jogsit. Ez lassan pont egy éve, hogy sikerült, ezalatt az egy év alatt nagyon sok szép emléket és km-t hajtottunk együtt.
Igaz, most is elég fiatal vagyok, amit sokan rosszallóan néznek, de jelenleg két motort hajtok. Ha a szomszéd városba vagy csak a városban rohangálok, akkor a kis CBR 125-öt veszem elő, hosszabb és nagyobb távokra pedig a fentebb említett kis méregzsákomat, Sacit.
Tervezem a jövő évben a pályázást elkezdeni. Párom hozta meg a kedvemet hozzá, illetve általa már volt szerencsém bele kóstolni ebbe a világba. Továbbá hajt a kíváncsiság is, hogy mi lenne az én határom, illetve a tudásomat szeretném fejleszteni.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Hobbi szinten szerelem is a motorjaimat, érdekel maga a felépülésük, úgyhogy eléggé bele ástam a témába magamat ezzel kapcsolatban.
És így a végére csak azt tudom mondani minden kedves kezdő, vagy döntés előtt álló hölgynek, akik azon agyalnak, hogy bele merjenek-e kezdeni vagy sem, vajon mit fognak szólni hozzá, úristen, de hát egy nőnek egyltalán nem áll jól, stb:
Attrocitások a motoros suliban – amikor egy nő motorozni szeretne
Ha tényleg ezt szeretnétek csinálni és ebben lelitek örömötöket, akkor soha ne hallgassatok olyanra, aki le akar beszélni róla vagy a kedveteket elvegyék. Voltam én is ilyen helyzetben az első oktatómmal sajnos, és kezdtem is volna már hinni neki, hogy velem van a baj, béna vagyok, de hála az új oktatómnak, sikerült vissza hozni az önbizalmamat és lelkierőmet, hogy márpedig képes vagyok rá, és nem kell ráfeszülni. Eleinte kételkedtem az ő szavaiban is, de tényleg igaza lett, szóval…
Csak magatokra hallgassatok, és még ha nehéznek is, hosszúnak is tűnik a hozzá vezető út, ne adjátok fel, mert iszonyatosan megéri a végén!
