Kutyák a motoron: világ-körüli motoros túra szőrös gyerekeinkkel
Azt mondják, hogy bár fizikailag február a legrövidebb hónap, mentálisan azt érezzük a leghosszabbnak. Lehet, hogy ez volt az oka, lehet, hogy csak koincidens, hogy akkorra csúcsosodott ki az elmúlt pár év állandó home office-a. A lényeg, hogy nagy döntést hoztunk a férjemmel: útra kelünk és kipróbáljuk a nomád életet motoron.
Mindig is álmodoztunk róla, de soha nem mertük meglépni. A férjem fiatal kora óta motorozik, és a cross és sport kategóriák után sokáig egy Honda Varadero XL-be pakoltuk a kilométereket. Akkor már együtt, és én még csak utasként. Elég komolyan túráztunk: Anglia oda-vissza és közte bármi. Aztán 14 éve én is leraktam a jogsit és egészen idáig 650-es sport túrán jártam minden nap dolgozni, nyaranta meg túrázni.
Most azonban szükségünk volt kényelmes és teherbíró motorokra. A 900-as Triumph Tigriseket néztük ki magunknak, én A GT Pro-t, a férjem a Rally Pro-t választotta.
Egy nagy kérdés volt már csak hátra, ami eddig is visszatartott: hogyan visszük a kutyáinkat magunkkal?
Végül is nem lehetetlen, de a mi „kölykeink” nem éppen ölebek. Két mentett border collie. Némi kutatómunkával megtaláltuk a megoldást. A kutyák saját házat kaptak a motorokon. A következő kérdés az volt, hogy ők mennyire fogják ezt élvezni/bírni/megszokni. Már nem fiatalok (ők sem), és nem rejtem véka alá az állandó aggályomat afelől, hogy mivel teszünk jót nekik. De ők mindig rácáfolnak erre a rugalmasságukkal és szeretetükkel. Hiszen nekik egy a lényeg: hogy velünk lehessenek.
Szóval április közepére megérkeztek a dobozok és kezdődött a beszoktatás. Először a dobozhoz, aztán a motorhoz, aztán a kettőt együtt. Szerencsére az első pillanattól kezdve kíváncsiak voltak és nem ijedtek meg a motortól, és pár hét után már olyan magabiztossággal foglaltak helyet a motoron lévő dobozban, mintha a kocsiba szállnának be.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Augusztus közepén indultunk és a terv, hogy a következő 12 hónapot Európa felfedezésével töltjük. Azért Európa, mert még sokat kell tapasztalnunk: kutyák, csomagok, nekem a súlyhoz is hozzá kell szokni és persze itt tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, kevesebb a papírmunka, stb. Nincsen 365 napra lefoglalt szállásunk vagy útitervünk. Pont az a lényeg, hogy minél szabadabban, kötöttségek nélkül fedezzük fel a világot, hiszen nem a „két hét szabi alatt mit akarunk megnézni” című túra forgatókönyvet használjuk.
Eddig átszeltük Romániát, majd Bulgáriában a Fekete tengernél töltöttünk egy hetet. Azóta már Görögországot is felfedeztük, bár ott már sokat változtattunk az eredeti terveinken, beépítve az addigi tapasztalatainkat. Így például nem megyünk minden nap, hanem több pihenőnapot is beiktatunk. Szeretném mondani, hogy minden szuper utat kipróbálunk, de nem akarjuk túlvállalni magunkat, hiszen az elsődleges szempont a biztonság, főleg a kutyák miatt.
Igyekszünk beton úton maradni (nem mindig sikerül 😊), és nem megyünk 300 kilométernél többet egy nap. Azt is megtapasztaltuk, hogy a teli motorokat nem nagyon tudjuk ott hagyni sehol biztonságban, és ezért inkább lerakjuk a csomagokat a szálláson, és úgy megyünk várost nézni.
Jelenleg Szicíliában kalandozunk még pár napot, és mivel a motorozás némiképp időjárás függő, ezért utána irány észak, hogy a tengerparton eljussunk Spanyolországig. Még október végén Zaragózában szeretnénk a tízezres szervizt lebonyolítani, és utána a telet Dél-Spanyolországban töltjük. Tavasszal Anglia és Skócia, majd jövő nyáron Észtországig tervezünk eljutni.
Mikor ezt a cikket írom, akkor kettős érzések kavarognak bennem… Én az a maximalista fajta vagyok, aki inkább csak arról szoktam beszélni, ami már biztos, és ezért a lelkem azt gondolja, hogy ez az utazás akkor lesz siker, ha már teljesítettük. De ez nem így van. Már most is ezer ponton kiléptem a komfortzónámból és azt remélem, hogy aki ezt olvassa, az talál némi inspirációt akár már a tervben is.
Nem vagyunk naivok, tudjuk, hogy lesznek nehézségek, akadályok az út során, de ha sosem kezdünk bele, akkor ez mindig csak egy álom marad.
Nem lesz 365 nap rózsaszín bárányfelhő és szivárvány. Nem lesz mindig mindennel szerencsénk. De ha sosem kezdünk bele, akkor ez mindig csak egy álom marad.
Mikor kitaláltuk ezt a tervet, akkor egy olyan erős elszántság érzés lett bennünk úrrá, hogy a tervezés és készülés szakaszában megállíthatatlanul raktuk össze ennek a kirakósnak a darabjait.
Aki vállalati környezetben dolgozik, tudja, hogy nincs olyan projekt a világon, ami terv szerint halad, és ez sem volt különb. Ezer dolog van, amit hosszabb ideig tart elintézni, mint terveztük, más dolgok meg váratlanul könnyen megoldódtak olyan emberek támogatásával, amire nem is gondoltunk az elején.
Az emberek nagy része nagylelkű és segítőkész, és ez a projekt megmutatta, hogy néha csak engednünk kell magunkat és a szándékainkat láttatni, és a legváratlanabb helyzetekben kapunk támogatást, amiért borzasztó hálásak vagyunk.
És ha már eddig elolvastad, akkor bevezetlek egy kicsit az lelki részébe: az érzelmi hullámvasút valós! Tele izgalmakkal és kétségekkel, de közben minden nap ráeszmélve, hogy milyen jó dolgom van, hogy egyáltalán volt mit eladni, van egy párom, aki vállalta ezt velem, és hogy egészségesek vagyunk.
Még mindig millió kérdés van a fejemben a napi megoldandó feladatok mellett: meddig bírják a kutyák, miről is gyártsunk tartalmat (ez még egyáltalán nem megy csípőből). Arról nem beszélve, hogy 47 éves vagyok… hol ér majd a változó kor? (Tudom már 10 éve elkezdődött, csak még nincsenek tünetei.) Hogy fogom festeni a hajam? Le kell mondjak a tiszta körmökről?
Ha érdekel, hogy ezeket hogyan oldom meg, akkor kövessétek a blogunkat: ragthered.com és a képes beszámolóinkat a social média felületeinken. És persze szívesen válaszolok kérdésekre az elérhetőségeink bármelyikén. És ha az úton találkozunk, akkor integessetek, váltsunk pár szót! Nem lesz nehéz felismerni a két óriási sárga dobozt a motorok hátulján.