Kovács Nikit fotósként díjazták
A legnagyobb MotoGP versenyzők gumiszállítója egy fotóversenyt hirdetett 100. nagydíjgyőzelmük apropóján, melyet Kovács Niki nyert meg.
Magyarország legeredményesebb női motorversenyzője nem csak a versenypályán szorgalmas. Ugyan közgazdászként szerzett diplomát, majd marketinget tanult, de mivel mindig is vonzotta a média világa, egy újságíró iskolát is elvégzett, és végül ez utóbbi terület mellett kötött ki.
Akik figyelik a MotoGP történéseit már több újságban és weblapon is találkozhattak Niki írásaival az elmúlt tíz évben.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Immáron hatodik éve személyesen is jelen van a világbajnoki futamokon, ahogy ideje és lehetőségei engedik, második éve már éves belépővel rendelkezik.
Két könyve jelent meg Tóth Anitával közösen, tavaly pedig a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nívódíjjal jutalmazta egy írásáért.
A MotoGP A-tól Z-ig című könyvben megjelent több mint 500 fotó fele az ő kattintásainak eredménye, mert az évek során a fotózásban is egyre jobban elmélyült a versenyeken.
Hogyan jött a fotózás?
Kovács Niki: Mindig is érdekelt a fotózás, emlékszem, gimnazista koromban egy-egy utazás alatt akár 10 tekercs filmet is képes voltam ellőni. Az első tükörreflexes gépet egy iskolatársam adta kölcsön, el sem hittem, hogy mennyivel több egy automata kisgépnél.
Amikor elkezdtem kijárni a MotoGP versenyekre, természetesen mindig volt nálam fényképezőgép, de sosem gondoltam, hogy a képeim egyszer majd alkalmasak lesznek arra, hogy újságban megjelenjenek. Azok lettek.
Aztán amikor a második könyvünkhöz elkezdtünk képeket keresni, rá kellett jönnöm, hogy a nagy fotósok többnyire csak akció- és egyéb megszokott szituációkban (pódium, box) készült képeket készítenek, igaz azt fergeteges minőségben.
De engem az egyén érdekelt, az emberi viszonyok és azok a részletek, amiket a TV előtt ülők sosem láthatnak.
Ma már sokan fotózzák ezeket, de azt mondják, az én képeim sokszor kilógnak a sorból. Nem feltétlenül technikailag, hiszen továbbra sem vagyok profi fotós, sőt, de vagy azért mert nő vagyok, vagy mert magam is versenyzem, a képeim állítólag olyan érzelmeket közvetítenek, amit másoké nem feltétlenül.
Ezzel nyerted meg ezt a versenyt is?
K.N.: Szerintem igen. Bár még mindig nehezen hiszem el, hogy így történt. Tény, olyan képet kerestek a felhívás szerint, ami visszaadja a Bridgestone elhivatottságát, szenvedélyét a MotoGP-ben, vagy csak megjeleníti a márkanevet, terméket, akár művészi úton. És persze mindennek a 100. nagydíjgyőzelmük volt az apropója.
Természetesen ne felejtsük el, hogy a fotózás és annak értékelése szubjektív műfaj! Ez esetben az én elképzelésem találkozott a bírákéval.
Egyértelmű volt, hogy ezt a képet választod?
K.N.: Őszintén? Nem! A felhívás után készítettem képeket külön erre a „célra”. Azokból végül csak egy került be, mert összesen három fotóval lehetett pályázni. Választottam egyet, amin a termék látszódik, de úgy éreztem, ezzel még nem fogok a legjobb 20-ba kerülni, mert nekem csupán ennyi volt a célom.
Mivel győzelem, szerettem volna egy ünneplős képet, amin a Bridgestone sapka is jól látszódik, sőt ki tudom emelni. Végül pont ez a képem lett a befutó.
Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani Paulovits Imrének, aki szinte kardoskodott a kép mellett, hogy beküldjem.
Mit kell tudni a fotóról? Mikor és hol készült?
K.N.: A szemfülesek szerintem azonnal rájönnek. Jorge Lorenzo MotoGP-s világbajnoki győzelmének a napján készült Sepangban. A dátumot sosem fogom elfelejteni, 2010.10.10. Hatalmas élmény volt ott lenni, majd együtt ünnepelni a zártkörű bulin, ahol természetesen Toni Elías is ünnepelt, aki aznap lett a Moto2-es kategória bajnoka.
És ez a győztes pillanat most neked is egy győzelmet hozott.
K.N.: Ne is mondd! Jorge be is kiabált, hogy a nyeremény fele az övé. Merthogy ő is ott volt az eredményhirdetéskor. Ahogy Ben Spies, Andrea Dovizioso, Jonathan Rea, vagy épp Carmelo Ezpeleta, Hervé Poncharal, szinte a teljes Yamaha csapat, a hondások, köztük Shuhei Nakamoto, a Dorna kommentátorai, Nick Harris és Gavin Emmet és még sorolhatnám.
Érted azt, hogy azok az emberek tapsoltak nekem, akikre felnézek, akiket már-már istenként tisztelek, akik ezért vagy azért nekem idolok, példaképek?! Még most is görcsbe rándul a gyomrom, ha visszagondolok.
Tudod, sokkal többet nyertem egy fotósversenynél. Barátokat, őszinte szeretetet, felismeréseket másokról és magamról, valamint egy újabb felejthetetlen élményt, napot.
Reméljük idén is készül majd kép az újdonsült világbajnokokról.
K.N.: Jó lenne, de valószínűleg a MotoGP-ben és a Moto2-ben is a tengeren túli futamok során dől majd el a cím, amiken nem leszek ott. Szabadúszóként egész egyszerűen lehetetlen megoldani ezeket az utazásokat. Persze még nem mondtam le a dologról, talán egy repülőtársaság vagy utazási iroda felfedezi a reklámértéket egy ilyen útban, és az ott készülő cikkekben, képekben.
Hálával tartozom Matei Miklósnak és a Camera Kft.-nek, akik a technikai hátteret biztosítják nekem ehhez a szenvedélyemhez.
Mi a következő cél a fotózással?
K.N.: Ez egyszerű, tanulni, tanulni, tanulni. Ahogy említettem, technikailag még messze vagyok a nagyoktól fotózásban és utómunkában is. Közben pedig jár az agyam ezerrel, hogy valami olyat csináljak, amit még senki. Van is egy-két ötletem, amiket remélem, a jövőben még lesz lehetőségem kikísérletezni.
