HD Street 750 2015 teszt – városban jó lesz

Lassan a HD is eljut oda, hogy kezdenek használható motorokat is összerakni. Mármint városi, utcai alkalmazásra, meg európai szájíznek, a japán precizitáson nevelkedett nagyközönség számára, azoknak, akinek kevés egy jól csengő márkanév, és nem elég ha motorozás címén egy vas kirázza a belüket. Szóval ez egy elég szelíd hörli, nem rázza magát, és ezzel máris szimpatikusabbá vált az eddig megismert Hörlik után.

Első ránézésre a Street 750 a Harley-Davidson csapásirányában egy egészen szolid kivitelt képvisel. Nekem szimpatikus volt a minimalizmusa, a mattfekete elemek és a metálmegy kombináció. Végre nem egy hivalkodó macsóvas, hanem elegáns csinos. Pofás guriga, az én 165 cm-emnek egészen arányos, de egy langaléta pasinak azért már vicces méretarányokkal. Semmi felesleges vixolgatni való króm meg macsósági sallang, szóval nekem bejött ez a stílus.

Érdekes az ülés végén a csíborszerű farokspoiler, a motor vonalához tök jól passzol. Bár az első lengéscsillapítók ordenáré gumijai nekem a régi szoci vasakra hajaznak, azért nekem összességében szimpatikus megjelenésű jószág. Persze akinek kell a dekoráció, az felöltöztetheti vásári majomnak a jószágot a HD katalógusaiból, van rá mindenféle baromság. Na de ücsörödjünk is fel rá!

A hívogatóan kényelmesnek tűnő ülés kb. 80 km után kezd el kínszenvedéssé válni. Nem tudom ezt hogy sikerült, de már az első 50 km-nél is fészkelődhetnékem támadt. Rendszerint 200 km-t kibírok egy fenékkel egy átlagos csíkszemű vason, de végül is ha ezt ilyen városi gurulásokra tervezték alapvetően, akkor az egyik kávézótól a másikig pont jó lesz, felesleges sallang csak a kényelem.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Az utasnak nem sok hely van, és csak egy pántba kapaszkodhat. A tükör valahogy furán van felrakva, mindig marad egy óriási holt tér, azért maradt hörlis vonás: győzött a design az értelem felett. Sávváltásnál biztosabb, ha magad mögé nézel. A csepp alakú tükör pont ott keskeny ahol inkább szélesnek kéne lennie.

Kicsit fura a lábpozíció, szokni kellett az előrerakást. A váltó egészen nyugisan teszi a dolgát, bár a HD-s csattanó hang még megvan. A motor súlypontja egészen alacsony, szerintem ez a kis termetű sofőröknek egy kényelmes dolog. A kormány ergonómiailag nekem teljesen rendben volt, itt szerencsére a design nem kotort bele a funkcionalitásba: elérhető kanyarodás közben a kuplung és a fék is (vannak ilyen gorillákra tervezett dizájnervasak, amik rövid lábhoz és térdig érő karokhoz ideálisak).

Még több kép a galériában

A fékekkel kevésbé voltam kiegyezve. Ez főként a csapatban motorozásnál okozott némi meglepetést, az első féket én bizony vérszegénynek találtam, a hátsó meg elég finomka, és csak a végén harap, szóval ezt meg kellett szokni. Kanyarodás közben viszont meglepően jóindulatúnak találtam HD létéhez, szóval egészen kis fürge és jóindulatúan teszi bele magát a virgonckodásba.

A hátsó futómű viszont bizony még kívánja a finomítást, zötykölődősebb utakon bizony alávág néha az ember gerincoszlopának, ezen azért lehetne javítani. A motor dinamikája is egészen fürge a HD-k között, szóval elmondhatom, hogy idáig az én meglátásom alapján ez volt az egyik legkonszolidáltabb jószág a Harley-Davidsontól, amin ültem. Nem csiricsáré, nem hivalkodó, arányos kinézetű, és finom mattfekete-metál kombináció, egészen kis fürge hozzáállással jó kanyarodási szándékokkal.

Két-három éves nagymotoros rutinnal rendelkező embernek ajánlanám, aki alkalomszerűen motorozik, leginkább városban, vagy kisnövésű csajoknak is jó lehet a vas.