Enyém lesz, ó yessss! – Honda CBF 250
Épp reklámtáblákat telepítettem… No de Szentendrén nem bírtam magammal. 2x mentem el a Honda márkakereskedés előtt, harmadjára már visszafordultam és benéztem.
Szépen kiállítgatva, fényesre pucolva, idomaikat kelletve ácsorogtak különféle használt mocikák a bolt előtt… Kicsinykék és nagyocskák, mérgesgyorsak és classichiggadtak, robogósaranyoskák és egy árva szöcsketerep, na meg egy macsócsopper. Rajtuk szép kerek számocskák az árfolyam azonnali megjelölése végett… Meglepően normális árakkal. Végignyáladzottam az egyetlen szimpatikuskán, megmustráltam alaposan.
Már messziről hívogatóan integetett fényes-fekete tükrével, nagyon tudta magát illegetni a kis dög. Megsimogattam a plexijét és a tankját. Csak állt ott a púpos tankjával és egyenes ülésével, látszott az üveges tekintetén, hogy nagyon vágyik vissz az út porának illatát, a forrón gőzölgő nyári aszfalt szagát szívni… Belesuttogta a fülembe, hogy ő még csak 1,5 éves és még nem ment 2000 km-t… Egy gaz, csalfa nő elhagyta, nagyobb, erősebb rokonáért, 860 e-ért kínálta az elárvult 250-est…
Aztán kijött egy kolléga és említett egy másik 250-est, aki odabent várja a megváltást… És ránézésre mi nagyon összeillenénk. Ráadásul az utolsó akciós 1,3 millióról leértékelve 999.999 Ft-ért… Végigmértem az embert, ugyan már, ki az, aki tudja milyen motor kell nekem? Belenéztem a szemébe mélyen, a fickón látszott, hogy szívből motorozik. Na jó, nézzük meg.
Gyanakodva, vonakodva mentem be. Arra gondoltam, ha bemegyek, megint 3 hétig fog fájni utána… megint látok egy csomó szívfájdítóan szép gépet, és besokkolva fogok hazáig álmodozva vezetni, a közlekedésben résztvevők legnagyobb bánatára: egy kis görcs személyautóval motor módjára közlekedve….
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Tudatomba idéztem, hogy másnap lakáshitelt fogok nézni, tehát nem potenciális vevőként tárgyalok a kedves tulajjal, csak amolyan unott szőkeként, akinek épp most motornézhetnéke támadt… Bementünk. Újmotorszag és új protektoros-ruhaszag, néhány zümmögő számítógép. Csönd. Kellemesen tágas hely, fal mellett mindenféle kiegészítők, ruhák, protektorok, sisakok. Középen mocik. Szépek. Újak.
Motorkerékpár stílus ABC – minden a motorkerékpárok fajtáiról
Meg 3 mosolygó hapsi, 2 átlagos, egy idősebb, szikárkarcsú, kecskeszakállal, értelmes szemekkel – láthatóan tulajféle, tisztelettel köszöntöttük egymást a belépő köszönés után még egy plusz fejbólintással. Végigmért és beleegyezően bólintott a kollégájának.
Vérszemet kaptam. Itt most mindent lehet! 🙂 Végignéztem az összes motort futólag, ami bent volt, csöndesen és némán ácsorogtak. Aztán odamentem a nekem kiválasztotthoz. Az ezüstszínű Honda CBF 250. A motoros ruhám szürke és fekete, kevés pirossal… Ejj, de kitaláltam ezt anno… És a motor ordított, vigyééél hazaaaa MOST!
Megsimogattam. Ráültem és szófogadóan simult a kormánymarkolat a kezembe. Az ujjaim minden kezelőkonzolt éppen elértek, kényelmesen, odaadóan. Kesztyűben is jó lenne. A súlya kellemes volt, kb. 140 kiló körül, megtankolva, felmálházva se lenne 200 kiló… Ha felborulna, fel tudnám emelni adrenalin nélkül is. Könnyen fordult alattam, leért a talpam rendesen. Kényelmes volt. Szótfogadós-dinamikus.
Ráfeküdtem a tankjára, átöleltem. Még egy kicsit domborított a tankján, hogy jobban odasimulhasson hozzám. Szemét kis dög. Behunytam a szemem és csöndesen hallgattam, ahogy nyafog. “Vigyél haza naaaa! Elgurulok veled a világ végére is, csak vigyél el ebből az üvegkalickából. Utakat szeretnék, ahol lekopik a szőr a gumijaimról, ahol érezni a távoli eső illatát a földek mellett elszáguldva… Ahol a hátadon érzed a nap melegét a lámpánál állva, és a plexi egy mozdulatra lecsukódik a sisakodon, amikor útnak indulsz.
Kanyargós helyi utakat, ahol az avar illata bódít vagy a virágzó fáké, és távoli turistaházak lilahagymás zsíros kenyerei hívogatnak… Elmennék veled Esztergomba palacsintát enni, tudom azt a helyet szereted, mert akár rajtam ülve is magadba tömhetnéd a kedvenc csemegédet… Sárgán virító repcemezőket szeretnék látni sokat, ami után óvatosan letakaríthatod rólam a halott bogarakat… Egyenes autópályákat mindenféle vízpartok felé, ahol útközben én hűthetem magam, az út végén pedig te…”
Folyamatosan duruzsolt. Elkábított. Simogattam a kis drágát és mondogattam neki, eljön még a mi időnk… nyugalom! Félig meghasadt a szívem, úgy szálltam le róla. Könnybe lábadt a szemem.
