Eltévedős hétvége a szlovén-horvát határmenti hegyekben
Irány Lenti és a szlovén határ a Zala megyei dombokon át.
A születésnapomat, ami a motoros szezon közepére, júliusra esik, szerettem volna egy jó kis túrával megünnepelni. Még sok évvel ezelőtt jártunk egyszer a horvát földön található Trakoscan váránál, ami nekem nagyon tetszett, és szerettem volna visszamenni arra a környékre, sétálni egyet a várkastély és a tó körül.
Így ha már adott egy egész hétvége, rögtön meg volt hozzá az úti cél is. Zoli szeretett volna a zalai hegyekben gurulni, így a kettőt összekötöttem egymással. Ennek nyomán az is eldőlt, hogy Lentinél mennénk ki az országból, és a várat a szlovén oldalról közelítenénk meg. Ahogy a neten böngésztem, mi minden van arra, rábukkantam Svetinje településre, ami a képeken olyan festőinek tűnt, hogy úgy döntöttem, nekünk ezt látni kell!
Másnapra egy baráti találkozóra voltunk hivatalosak Dunaföldvárra, de sebaj, mert Sikondán van egy jó kemping. Estére odaérünk, ott meg tudunk szállni, és onnan másnap a 6-oson el tudunk menni Földvárra. Sőt, délelőtt még Máriagyűdöt, Siklóst is útba ejthetjük.
Szép kis túra lesz, 2 nap alatt 800 km színtiszta motorozás!
Kinyomtattam az egész túra útvonalát a Google térkép segítségével, ahol az időadatok is abszolút teljesíthetőek voltak: az első napra írt 9 órát, és nekünk kb. 13 óránk volt erre.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Július 9-én szombaton korán reggel indultunk Veszprémből. Tapolca után tartottunk egy megállót, mert a hátamat nagyon húzta a hátizsák, így Zoli a hátsó ülésre erősítette gumipókkal. Keszthely után a 75-ös főútra tértünk, ami kellemesen kanyargós volt, de mégis lehetett haladni. Mivel a forgalmat el akartuk kerülni, és kaptunk is tippet, hogy Gutorfölde felé nagyon szép a táj, elkanyarodtunk arrafelé.
Tószeg felé igencsak elkezdett fogyni az út, de végül nem fordultunk vissza. De lehet, hogy jobb lett volna a 75-ösön maradni, mert a táj valóban szép, de olyan utakon értünk el Pákáig, hogy arra enduróval kellett volna inkább menni.
Lentibe megérkezve, a főútra visszaérve fellélegeztünk, megtankoltunk, és fél tizenkettő révén meg is ebédeltünk, hogy ne külföldön kelljen erre alkalmas helyet találni. Innen nincs messze a határ. Az átkelés könnyű és gyors volt, a határállomás épületei magukra hagyatottan álltak, sehol senki.
