Döntéshelyzetben – Honda Hornet teszt
Odakint várt a ménes. Melyiket szeretnéd először kipróbálni? Hornet. Egyértelmű. A kisCéBéeF nagytesója.
Megsimizgettem az óriást, rögtön szimpik voltunk egymásnak. Fülzúgás, szívdobogás. Beröffentés és hangjától elolvadás. Kellemesen duruzsolós, gázra finoman robbanékony. Ráülés, vérembizsergés, kellemesen elhelyezkedődzés, kormány-kezembesimulás, talpleéréskényelmesen… Tankpúposítás-dorombolás moci részéről. Tükör rögtön helyén, hozzá se kellett nyúlni még pöccintésnyire se. Az előző tesztelő se lehetett magasabb nálam.
A lámpánál Lacikoma megcsodálta kényelmesen leérő lábamat, mintha lett volna némi jelzés értékű a „dejóhosszúalábad” témában, de nem jutott el az agyamig. Különösebben se az érdekelt ki mit nézeget, az összes idegszálam a mociban végződött.
Fura volt az erőhatás. Hatalmas. Nagyon érzékeny gáz, minden pici mozdulatra reagált. Élvezetesen. Annyira, hogy szinte még a szívdobogásod is érzi a motor. Váltó finom, könnyű járású, könnyen megérezhető. Pikpakk felpakoltad oda, ahová kellett, és mindenütt izgalmas tartalékok. Kellemes motorfék visszaváltásnál. Meg kellett szokni a finomságát és érzékenységét. Izgalmasan érzékeny, mint egy jó szerető.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Városban bénázgattam a váltásokkal, szokni kellett az energiát, kicsit szoknom kellett az indexet is (néha kint felejtettem), de pár kilométer után már az ilyen rutin dolgok működtek. Kiértünk Szentendréről, a városi emelkedőket észre se vettük. Kiértünk a Visegrád felé vezető hegyi utakra, a kanyarokat óvatosan ízlelgettem, még szoknunk kellett egymás súlypontját.
Az egyenesben kihúzattuk, megéreztem, ahogy a levegő a bukónak és a mellkasomnak torlódik, az agyamat elöntötte a jóleső, motorozom érzés. Combom között egy kellemesen energiadús kezes vas domborodott, kezem alatt pedig szelíd vadlovak vágtattak, körülöttem suhant a táj és az út közepén a szaggatott vonal lassan elkenődött az egyenesben.
Megálltunk, Laci okított: húzzad bátran a kanyarban és döntsél! Van erő a motorban, lehetsz bátrabb! Bólogattam, szólni se bírtam, annyira elteltem a motorral. Menjünkmenjünktovábbmégmégmég!!! Hívtak az utak, a motornak is mehetnéke volt, a nap sütött és a levegő erdő illatú volt.
