Csajok a pályán
A sors keze, hogy a következő rutinórán csak lányokkal voltam a terepen. Ez is bizonyítja, hogy szerencsére gyarapszik a női motorosok száma!
Ismét nagy igazságra jöttem rá önmagammal kapcsolatban. Hiába, minden vágyam a motoros jogsi megszerzése volt, mégsem stimmelt valami… A görcsös beidegződéseim és téves félelmeim miatt eddig csak túléltem az órákat, nem pedig megéltem. Mindig nagyon vártam, de amikor odakerültem, csak túl akartam lenni rajtuk.
Most, hogy már felismertem ezt a dolgot magamban, egészen másképp állok az egészhez. Senki sem tette kötelezővé, hogy folytassam a jogosítvány megszerzését. Én akartam! Tehát, vállaltam minden következményével együtt. Jó kis utazás ez legbelül is, hogy megtapasztaljam, meddig feszegethetem a korlátaimat. És persze, rendkívül jó fejlődési lehetőség.
A lelki fröccs után, irány a pálya! Megismerkedtem két hölgyeménnyel, Borókával és Melindával, akik szintén a motorozás örömeire vágynak. Persze úgy, hogy az Övék az irányítás!
Melinda még most jött először órára, így az alapokkal kezdték az oktatóval. Boróka már volt pár alkalommal, de szintén a nulláról indult, mint Én. Most ült fel először a Kawára, és ugyanolyan, „hú, ez mennyivel jobb, mint a 125-ös Honda” érzéssel rótta a próbaköröket. Lajos pedig adta a technikai tanácsokat…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Amikor újra felültem a Kawasakira, az egyes feladatot, és a gyorsítást-lassítást, váltást gyakoroltam. Most nem volt olyan sok időnk, mert későn kezdtük el a gyakorlást, és ugyebár a pálya sem tarthat nyitva örökké. Lassan elkezdtünk szedelőzködni, és visszaindulni Szentendrére.
A kertek alatt kellett visszavinnem a motort az iskolába Pomázról, mert a másik útszakaszon munkálatok folytak, és nagyon lassan haladt a sor. Ez volt a szerencsém!
A csendesebb kis kanyargós utcákon volt lehetőségem gyakorolni a váltásokat, a kanyarodást. Az még mindig hihetetlen számomra, hogy a forgalomban gondolkodás nélkül, ösztönből veszek be egy olyan kis ívű kanyart, mint a rutinpályán. Mondta is István, az oktató, akivel visszavittük a motort, hogy kiszámíthatatlan vagyok a forgalomban…
Mivel nincs autós jogsim, tehát nulla tapasztalatom van a forgalomban, ezért a koncentrációt is keményen meg kell tanulnom. A „kertek alatt”, Pomáz és Szentendre között emelkedős-lejtős, plusz még kanyarokkal tűzdelt útszakaszok vannak. Az emelkedőn jutott például eszembe, hogy azt sem tudom, lefelé hogyan érdemes menni, mármint vissza kell-e váltani, mennyire kell fékezni… Végül is, rájöttem menet közben, és nagyon élveztem a dolgot!
Imádom, amikor az út két oldalán a fák lombjai teljesen összehajolnak, és alagutat képezve ívelnek át az ember lányának a feje fölött. Na, és a tavaszi virágok illata… Hmm… Meglepetésemre, és legnagyobb örömömre, végre átmehettem egy ilyen kis útszakaszon úgy, hogy Én vezetem a motort. Persze, el is kalandoztam, aminek majdnem meglett a következménye, de szerencsére időben észhez tértem. Nagyon oda kell figyelnem vezetés közben – ezt tudom, hogy az agyamba kell vésnem!
