Az úton mindenki az ellenséged
Nóri egy pár évvel ezelőtti motoros tapasztalatát osztotta meg velünk. Őt a piros lámpánál tolta megy egy mercis hátulról. Veled történt már ilyen?
„Sziasztok!
Nóri vagyok. Jó pár éve motorozom már saját motorral, s csak egy élményt írnék le, mely nem is most történt, de jó sokáig emlékezni fogok erre. Példaként szolgáljon a tanuló motorosoknak, továbbá az is, hogy az úton mindenki az ellenséged, ha motorral vagy, nem létezik bizalmi elv. Úgy kell MINDIG! motoroznod, hogy bármikor, bárhol, bárki el akar ütni.
A motoroknál is, ahogy a KRESZ-ben, szépen megjártam a lépcsőfokokat, s az első nagy motoromnál történt eme közúti pofátlanság.
Egy szép nyári nap volt, mikor elindultam motorozni, mert épp nem volt semmi dolgom, s érezni szerettem volna a meleg nyári szellő menetszelét. Rá 10 percre, hogy elindultam, önmagát megszégyenítő bátorságról tett tanúbizonyságot az a „mercis” úriember, aki valószínűleg nemrég szabadulhatott az állatkertből. (Biztos kizavarták oda nem illősége miatt.)
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Amikor az egyik piros lámpánál – ahogy a törvényben foglaltak megengedik – előresoroltam motorommal, pont kedves barátunk elé, ő ezt rossz szemmel nézve, nem hagyhatta figyelmen kívül. Muszáj volt 1-esbe tennie személygépjárművét, s megmutatnia, nekem jövetelével, hogy márpedig álló helyzetben is ő az erősebb.
Eleinte felháborodtam a sisakom alatt, hogy mégis mit képzel. Hátranéztem, de közben pirosról-sárgára, majd zöldre váltott a lámpa, s inkább kötözködés helyett mentem tovább, eleinte méregben. Kár semmiben sem keletkezett. Még egyszer mondom, mindezt produkálva még a teli piros ideje alatt…
Szívesen elbeszélgettem volna vele (a motorozás pillanatnyi élménye akkor jobban vonzott, s 1 perc múlva a félelem és a düh keveréke a fejemből is távozott), rendszáma azóta is megvan, – bár ezzel mit sem érek. Csupán, ha még egyszer találkozunk az utakon, biztos trécselek vele egyet a pirosnál.
Semmiben nem tett kárt, csak jobban megerősítette a motorozásba vetett hitemet, a fentebb leírtakat, hogy márpedig motorozni csúcs-szuper, egy életforma, még jobb, mint akkor, köszönhetően az átélt tapasztalataimnak, s fejlesztéseknek (mind fizikális-, motorikus-, vezetéstechnikai-, s mentális felkészülésre érthető mindez).
Csupán egy valamit nem értek mind a mai napig: Hol van a kölcsönös elfogadás, s az egymással való szimpatizálás bármilyen szikrája?
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Üdv, Nóri”
Neked is van hasonló élményed? Vagy pozitív tapasztalatod? Írd meg nekünk email címünkre, és közzétesszük.
