Az első nő a 200-asok klubjában
Az amerikai Leslie Portefieldet kemény fából faragták. A texasi motoros hölgy 376,9 km/h-val messze a leggyorsabb motoros nő a világon.
Leslie Porterfield három éve bukkant fel először az amerikai Bonneville legendás, sóval borított sivatagában rendezett sebességi csúcskísérleteken. A férfiak által uralt versenysportban való első fellépése annak idején meglehetősen balul sült el. A 200 mérföldes sebességi csúcskísérletéről így nyilatkozott: “Akkor vezettem azt a motort életemben először, és még nem találtam rá a megfelelő pozícióra. A verseny körülményei számomra minden volt, csak nem optimális. A sóban sok volt a repedés. Olyan 170 mph körül a kormány jobbra-balra csapkodni kezdett, én meg lerepültem a motorról.“ Összesen hét törött bordával és egy csúnya tüdősérüléssel a szőke hölgy eszméletlenül maradt a placcon, és helikopterrel kellett azonnal kórházba szállítani.
Néhány nappal később azonban már újra munkában volt, és a következő kísérletre gondolt. Ez alkalommal Porterfield lényegesen eredményesebb volt: egy burkolatlan Suzuki Hayabusa motorkerékpárral beállított, hazai 209 mph-ás (336 km/h) rekord mellett egy Honda CBR 1000 RR nyergében a szériaközeli motorkerékpárok világcsúcsát 192 mph-ra (309 km/h) javította, majd ezek után egy körülbelül 360 lóerős turbó-Hayabusával beállította az abszolút rekordját: 234,2 mph (376,9 km/h) – korábban soha egyetlen motoros nő nem ért el ilyen eredményt. Ezzel az eredménnyel Porterfield az első hölgy a Bonnevilleben 60 éve rendezett sebességi csúcskísérletek történetében, aki bekerült a „200 mérföldesek klubjába.
A történet teljesen ártatlanul kezdődött. 16 évesen Porterfield megvásárolta első motorkerékpárját, amely kezdetben kizárólag közlekedési eszközként szolgált. De segítségével igazán jó barátokat szerzett fokozatosan, és további motorokat vásárolt. „A szüleim meglehetősen konzervatívak voltak, egyáltalán nem motoroztak, és kétségtelenül elég idiótának tartottak.“ Ennek ellenére egyre erősödött nagy álma, hogy egyszer egy új sebességi világrekordot állítson fel.
A 32 éves, endúrózásban is jártas texasi hölgy meggyőződése, hogy a korábban szerzett alapok a sósivatagban is igen hasznosak voltak: „Úgy gondolom, hogy az off-road motorozásban szerzett tapasztalatom sokkal fontosabb volt, mint az utcai motorozás. A sós talajon a hátsó kerék folyton elforog, és a motor állandó mozgásban van. Ez olyan érzés, mint egy nagy terepmotort vezetni.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Több mint 300 km/órával száguldani a só sivatagban egyszerűen leírhatatlan. Az ember teljes extázisba kerül, és elképesztően sok dolog történik egyszerre. A motor nyugtalan, folyamatosan korrigálni kell és a szél is közbeszólhat. Folyamatosan ellenőrizni kell a töltőnyomást, a benzinnyomást, a fordulatszámot, a GPS-sebességet, stb. De természetesen a legfontosabb, hogy a vezető teste aerodinamikai szempontól megfelelő pozícióban legyen.
Ez a fajta versenysport egy klasszikus macsó-dolog. Ezért aztán az attraktív Porterfieldet egyes férfiak nem nézték jó szemmel – versenyruhában legalábbis. „Hát igen, de ez engem csöppet sem zavart, sőt még tetszett is. Kevesen gondolják, hogy motorozom, és sokan megdöbbennek, amikor a rekordjaimról hallannak. De a többség nagyon kedves velem.“
Hátrányban van-e vajon az alkata miatt? „Nem, mivel én alacsonyabb és könnyebb vagyok, a légellenállás kapcsán még előnyöm is származik. Bonnevilleben ugyanazzal a géppel tíz km/h-val gyorsabb vagyok, mint a társaim, mivel egyszerűen jobban el tudok bújni a burkolat mögé. Csak a csupasz gépeken vagyok kicsit hátrányban: mivel könnyű vagyok, jobban is kell kapaszkodnom, hogy ne repüljek le a motorról.“
Az 1400 négyzetméteres dallasi motoros üzlet tulajdonosnője nem ijed meg egy gumicserétől vagy szervízmunkáktól a műhelyben. A gazdasági válság őket is elérte. „Az eladások csökkentek, hitelt kapni pedig különösen nehéz. De a helyzet azért nem tragikus.“
2007-ben 60.000 dollárt fektetett be az első világrekord-kísérletébe, ma már ez lényegesebben többe kerül. De az első rekordja után az igen jó reklámnak bizonyuló texasi hölgy természetesen könnyen szerzett további szponzorokat. Az AMA (American Motorcyclist Association – Amerikai Motorkerékpáros Egyesület) által 2008-ban “Az év női motorosának” választott Leslie Porterfieldnek szilárd elhatározásai vannak: “Meg vagyok őrülve a bonneville-i versenyekért, az úgy nevezett sóláz engem is magával ragadott. Szeretném ott magam újra és újra kipróbálni. A nagy célom, hogy elérjem a bűvös 400 km/órás határt!
