fbpx

A tetoválás mindig ott volt a bőrünkön, mint a szobor a kőben?

kat von d tattoo1Mindig tetszett a gondolat, amit a szobrászok mondanak, és valahol igazuk van – csak segítetenek a szobornak megszabadulni a felesleges kődaraboktól. Ez így van a tetoválásokkal is?

Mivel a tetoválás-kérdéskörben annak a híve vagyok, hogy „a bőröm a lelkem színpada”, az így született mintákra értem a címbeli megfogalmazást.

A minap interjút készítettem egy tetováló hölggyel, Diószegi Csillával és ő mondta ki ezt a magától értetődő dolgot, ami eddig eszembe sem jutott – azóta magával ragadott a gondolat, mert önmagában gyönyörű…

Itt jön a sors, a végzet és hasonló dolgokat feszegető témakör, hiszen az, aki lelki okokból varrat magára egy arcképet, egy dátumot, egy nevet, egy jelképet és még sorolhatnánk, nem pillanatnyi elmezavar kapcsán teszi, hanem azért, mert élete végéig emlékezni, erőt meríteni akar.

Sors és végzet. Előre meg van írva a sorsunk, de döntéseket hozunk, megválasztjuk az utat, jobbra vagy balra indulunk, de miért úgy döntünk, ahogyan… Számtalan meddő vitát generáló feltételezések.

Ha az életesemények kapcsán “varratódik” egy-egy tetoválás a testfelületünkre, akkor, ha azon történések meg voltak írva, a minta is? – valahogy így értelmezem a szobor és a tetoválás hasonlóságát, hiszen már mindegyik megvolt, csak ki kellett szabadítani a megfelelő helyről…

A te tetoválásaid témáját mi ihlette? Neked is egyértelmű volt, hogy mi lesz az, vagy sokáig érlelted az ötletet?

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x