„A motorozás veszélyes szerelem” – Nagy Lantos Balázs
A Mensa HungarIQa elnöke, Nagy Lantos Balázs több mint 20 éve motorozik, végigjárva a „motorok ranglétráját”, egészen a Simsontól a Harley-ig.
A legmagasabb intelligenciájú emberek nemzetközi klubja, a Mensa idén választotta újra Nagy Lantos Balázst elnökéül.
Az író, zenész, grafikus, mérnök motorozás iránti szenvedélye a munkájában is megmutatkozik, hiszen bevallása szerint egy motoros az élete egyéb területein szintén hasznát veszi másféle gondolkodásmódjának.
─ A megválasztásom előtt 10 évig stagnált a taglétszám az egyesületben, de az utóbbi két évben másfélszeresére nőtt. Az elődömmel sok szempontból egymás ellentétei vagyunk, de azt hiszem, részben épp ezért becsüljük nagyra a másikat, mert a stílusunk jól kiegészíti egymást. Ő hozzám képest egy afféle jólfésült, öltönyös úriember, tehát nem az a motorozós típus. Akkor erre volt szüksége az egyesületnek, de időnként jól jön a megújulás, mint ahogy utánam is egy egészen más típusú ember tehet majd hozzá újat ahhoz, amit én felépítek.
Az én személyiségem nem választható szét attól, hogy motoros vagyok, ami némileg lazább, ugyanakkor határozottabb fellépést ad. A motorozás közben az ember gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor gyorsan kell jó döntést hoznia, és ha nem a legtökéletesebb döntést hozta, akkor gyorsan kell korrigálnia.
Egy dolgot semmiképpen nem szabad tenni, mert az ember életébe kerülhet: addig vacillálni, amíg az ember meg nem találja a tökéletes döntést. Számomra ez volt a legfontosabb, amire a motorozás megtanított, mert ez a készség gyakran nem jár együtt a magas intelligenciával, ezért sok más Mensa-taghoz hasonlóan, belőlem is hiányzott.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ Mikor indult nálad a motorozás iránti érdeklődés?
─ Még gyerekkoromban. A zsebpénzemet az elejétől fogva motorra gyűjtöttem. Utólag bevallotta édesanyám: aggodalmában mindent bevetett, hogy soha ne jöjjön össze a pénzem. Szóval, amíg az első fizetésemet meg nem kaptam, nem lett motorom. Először egy öreg Simson Schwalbe-t szereztem, ami már akkor is rossz állapotban volt, amikor megvettem. Egy ideig ment, aztán feladta a szolgálatot… Nem vagyok az a motorszerelő alkat, de azért próbáltam helyrepofozgatni. Majd rá kellett jönnöm, hogy eleve rossz vétel volt.
─ Milyen gép következett a sorban?
─ Pár év szünet után vettem egy 100 köbcentis kínai motort, egy chopper fazonú robogót. Szabálytalanul jártam vele, mert csak akkor kezdtem el a motoros jogsi megszerzését. Akkoriban még fokozatosan lehetett a jogosítványt megcsinálni, és mire meglett a papírom a 250 köbcentis motorokra, már egy 400-as Kawasaki Eliminatorral jártam. Majd elkezdtem megcsinálni a nagyobb motorra a jogsit. A suliban – ahol egy 500-as Suzukival tanultunk – tudták, hogy én vagyok az, aki az 1200-as BMW Cruiserrel érkezik. Azzal is kipróbáltam a rutinpályát, mert kihívás volt: többen mondták, hogy a széles boxermotorral nem fog menni, de kellően döntve a gépet azért csak sikerült.
─ Te valahogy mindig előbbre jártál a motorok köbcentijével, a papírjaidhoz képest… De most mégis egy Harley-d van, igaz?
─ Igen. A BMW-nek úgy lett vége, hogy totálkárosra tört alattam. Nem az én hibámból történt, szóval a másik fél biztosítója fizetett. Az öltözködésre mindig figyelek, ezért sem tört el semmim a balesetkor, csak zúzódásaim voltak, pedig átrepültem az autó fölött, és a motor szélvédőjének felét is elvittem. Csak a bal csuklómat húztam meg, utólag láttam, hogy a fix markolatot 180 fokkal eltekertem, úgy kapaszkodtam bele a repülés előtt.
A lényeg, hogy utána ott álltam a biztosítós pénzzel, hogy új motort vegyek. Logikus döntésnek tűnt, hogy ugyanolyat válasszak, mint amilyen volt (hisz a BMW-t úgy vettem, hogy jól végiggondoltam előtte minden objektív szempontot), de azért munkált bennem az az érzés, hogy mióta kamaszkoromban láttam a Szelíd motorosokat, mindig megdobbant a szívem, amikor megláttam egy Harley-t.
─ Ezek szerint mégis a váltás mellett döntöttél…
─ Tudod, a paraméterek alapján a BMW jobb választásnak látszott. Maximálisan elégedett is voltam vele, de úgy gondoltam, mielőtt újat veszek, mégis kipróbálok egy nagyobb Harley-t. Régebben a kisebb H-D-kre lett volna csak pénzem, viszont a hátam nagyon kényes a motor jó rugózására. Egy BMW e téren sokkal jobb, mint egy Sportster. Viszont, amikor elmentem kipróbálni a komolyabb hátsó rugóstagokkal rendelkező Harley-modelleket, azt éreztem, hogy a túragépek rugózása veri a BMW-t. Végül a Road King mellett döntöttem. A túramodelleknek eleve nagy a tengelytávjuk, ami kapásból sokat jelent rugózási komfortban.
De a lényeg mégis az az érzés, amit nem lehet elmagyarázni annak, aki nem ült még egy nagy Harley-n. Ez volt az első olyan gép, amin azt éreztem, hogy a lassú tempót is élvezem. Aki az ár-érték arányt nézi, annak a BMW logikusabb választás, a Harley azonban szerelem kérdése. Az is igaz, hogy a BMW műszakilag tökéletesebb, viszont a H-D-nek a tökéletlenséget is megbocsátom.
─ Hány éve „bocsátasz meg”?
─ Már 9 éve. A Harley-ban az is jó, hogy sokkal inkább tudja az ember a saját ízlésére, kényelmi szintjére formálni. Számos kiegészítőt lehet hozzá kapni. A 9 év alatt, amikor volt egy kis pénzem, mindig alakítgattam a motort, de csak praktikus dolgokat vettem rá. Sohasem költöttem esztétikai tuningra, szerintem úgy szép a gép, ahogy van. A legnagyobb befektetés az volt, hogy belerakattam egy hátramenetet. Adódhat olyan helyzet, amiből nehéz kijönnie az embernek, ha egyedül van… Sík terepen persze könnyű tolni a gépet, de a parkolásnál is nagyon oda kell figyelni, hova állsz be a motorral, hogy el tudj utána indulni. A hátramenet szabadságérzetet ad, mert bárhonnan bármikor kijövök a 350 kilós vassal.
─ Lelki szempontból mit jelent számodra a motorozás?
─ Maga a motorozás számomra a szabadság érzéséről szól. Ezért van az, hogy én soha sem akartam elköteleződni mondjuk egy motoros klub felé. A motoros barátaimmal persze szoktunk túrázni, de mivel két éve született egy fiam, mostanában ritkábban tudok elszakadni itthonról. Alapvetően Magyarországon szeretek erre-arra elmenni. Az útvonal megválasztásánál gyakran nem az a szempont, hogy a leggyorsabban eljussak a célig, hanem hogy érdekes utakon menjek, ahol élvezetesebb a motorozás. A Road King-en az sem gond, ha sok csomagot, pl. sátrat, hálózsákot kell vinnem, pl. ha egy fesztiválra megyek.
─ Jársz motoros találkozókra is?
─ Régebben sokféle találkozóra elmentem, mert mindenre kíváncsi voltam. A kisebb rendezvényeken túl, Újszilváson át, Alsóörsig, megfordultam sok helyen. Alsóörs persze egy külön kategória, sok Harley-s közegben cikinek tartják, de amikor lementem, mégis jó néhány emberrel találkoztam, ezekből a társaságokból… Lehet nem szeretni, hogy ez a fesztivál a sznob közönséget is jobban vonzza, viszont a legtöbb itthon másutt nem látható gépcsodával mégis itt lehet találkozni. Szóval, aki konkrétan nézelődni akar, annak ez az ideális buli. Nem szoktam egyébként végig ott lenni Alsóörsön. A legjobb szórakozás számomra, hogy kipróbálhatom a legújabb Harley-modelleket a tesztmotorozás során.
─ A motoros találkozós tipikus rock zenéket szereted?
─ Már kamasz koromban játszottam zenekarokban, s később is összeálltam pár csapattal. De ezek nagyrészt blues együttesek voltak. A találkozókon sok olyan banda van, amelynek köze van ehhez a műfajhoz. Például a rockabilly is távolról rokon a blues-al. Vannak igazi, ízig-vérig rock zenék is, amiket meghallgatok a bulikon, de első helyen nálam a blues gyökerekből táplálkozó hangzásvilág van. De ez a nagy metál klasszikusok közt is előfordul, pl. a Whitesnake-ben érződik, hogy az énekes ilyen alapokon nőtt fel. Az annak idején sokak által szintén metálként besorolt Motörhead is Lemmy saját bevallása szerint egy hangos rock ‘n roll banda”. A rock ‘n roll meg közel áll a blues-hoz.
─ Bár messze van még az a pillanat, de mi lesz, ha a gyermeked kijelenti: „Apa, motort szeretnék!”?
─ A gyereket bármitől is tiltani hülyeség. Meg kell adni számára az ismereteket és a lehetőségeket ahhoz, hogy átlássa, mit hogyan kell csinálnia. Nyilván vannak dolgok, amikre azt mondom, hogy egy adott életkor előtt nem ajánlanám. Ha majd azt szeretné, szépen lassan jusson el a motorozásig, és a biztonsági előírásokat tartsa be.
─ Látom, hogy nagyon fontos számodra a biztonság fogalma. A baleseted óta értékelted át ennyire a dolgokat?
─ Többször volt korábban is kisebb koccanásom, de mindig megúsztam sérülés nélkül. Legtöbbször azért, mert előre láttam, hogy az az autós furán viselkedik, figyelni kell rá, és lelassítottam annyira, hogy maximum felborította a csaknem álló motort. Ha sokáig nem történik semmi komoly, az ember hajlamos azt hinni, hogy mindig el tudja kerülni a bajt. Akkor történt a már említett baleset, amikor belefutottam egy olyan autósba, aki nem foglalkozott azzal, hogy én megyek a főútvonalon 70 km/h-val, és egy mellékutcából kihajtva nem adta meg az elsőbbséget. Semmit sem tudtam hirtelen tenni.
Ha nem vagyok alaposan beöltözve, akkor összetöröm magam rendesen. Pár héttel korábban vettem egy komolyabb gerincprotektort a dzsekimbe, mert úgy éreztem, hogy ami gyárilag benne van, az egy vékony szivacs, ami nem jó semmire. Úgy szaltóztam a kocsi fölött, hogy pontosan a hátamra érkeztem. Nem tudom, hogy a szimpla gerincprotektorral nem sérültem volna-e meg. Az ember figyeljen oda, hiszen a motorozás veszélyes szerelem, de ezzel együtt lehet élni.
