A Korzóvas: Honda VT1300CX 2011
A megjelenése első osztályú. Amikor megláttam, hát igeeeen…. óóóóh, hát én még ilyen szép talicskán nem is ültem, naaaagyongyönyörűűűűű! Húúúh!
A széles sztendert kihajtani rajta meg olyan a nagyközönség előtt, mint amikor Mastercard azt mondja: az érzés megfizethetetlen… Amerre jártam vele, az esetek nagy részében utána fordultak. Szép, na. Sőt! Gyönyörűűűűű. Olyan mint a meseautó, csak motorban. A Korzóvas. Igen, nagy k-val Korzóvas!
Ott állt, illetve csillogott előttem, és egy egész Tisza-tó túrán az enyém lesz…! Ááááh…. Vizuális csopperorgazmus. Ráadásul úgy néz ki, mint egy épített vas, nagyon egyedieskedő. De olyan a járása is őszépségességének, totál egyéni. Raaafináááált a talicska!
Sokkal szebb volt mint a képeken. Szóval nézegettem én már, és gondolkoztam azon is, hogy mit kéne felvenni hozzá (na ja, én is nő vagyok). Találtam otthon egy rojtos bőrkabátot is! Teljesen ráizgultam erre a csopperes életérzésre, gondoltam ki kell próbáljam ezt is egyszer úgy igazán. Fel is próbáltam a 30 centis rojtokkal ellátott bigyót (közben azon filóztam milyen lehet amikor 140 körül csapkodja a hátamat a sok rojt), és rögtön kiderült, hogy mivel 3 számmal nagyobb, kb. úgy nézek ki benne mint Pocahontas szőkére festett, kövér nagymamája. Aztán végiggondoltam, hogy a dzsekiben még protektor sincs, ráadásul lötyög, így maradt a jól bevált szürke-fekete semleges dizájnú goratex dzseki. Hát istenem, majd max lenéznek róla.
Aztán körbejártam közelebbről a motort, és jöttek a meglepetések. Egy csomó krómbetét dolog műanyagból van rajta… Szemből helyes szempillás kis körlámpa, nyúlánk karcsú tank, szépen hozzá illő ülés – láthatóan hívogatóan kényelmes (tényleg az), menjünk világgá együtt kinézettel. Láb között leheletnyi keskeny, aztán az ülés után tekintélyesen széles. Elöl vékonyka gumival öntött felni, hátul brutál popsi. Felülről nézve olyan a motor ha leszámítjuk az alul aszimmetrikusan kilógó dolgokat, mint egy nyúlánk, női sziluett széles csípővel.
Még több kép a galériában!Oldalt duplakörkipu az összefutós fajtából, szépen krómozott leömlőkkel, látványosan két nagy köcsögöt mutató hűtőbordákkal (előttük meg ott figyel a hűtő benyomva szép óvatosan a bölcsőváz közé, oldalról nem is látszik).
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. ![]() |
Az óriási, látványos hűtőbordák tartós 140-150-es tempónál se melegednek túl, alul egy kicsit melegek, ahol a motor szíve lakik, felül langyos meleg. Itt helyezkedik el a legtöbb műanyag: a légszűrő, a deklifedelek, és a hűtőbordák tetején a ruci, a kis oldalszpoiler. A kipufogó megneveli a motorozni nem tudókat, pont ott van lábnál, hogy jól megégesse a fotózkodni vágyó amatőröket. Nevel a vas.
A vájt szeműek láthatják, hogy a motoron az eddig megtett háromezer kilométere alatt már elkezdett fakulni is a szentem egy-két műanyag krómozott bigyónál ahol melegszik…. A kormányrúdon a markolatok űberszélesek és közepesen magas állásúak, a hónaljam nem is izzadt be mire legurultam a 150 km-t vele a tóig. Viszont jó vastag a kormánycsutka, ezt szeressem.
A tükör jó helyen van, használható méretű és jó formájú kis lapát, illik a vashoz is és jól is működik. Az indexek jól láthatóak, de mire leértünk a Tisza-tó gátjához, elhagytam az egyik hátsó indexbúra borítását. Kiremegte magát és lepotty útközben. Ez egy kicsit elszontyolított, nem vártam őkorzóságától ilyesmit. Mondták az ugyanilyen 1800 cm3-es nagy tesónak, az első 5000 km-en hagyódott el a hátsó indexburája. Érdemes beragasztani, az egy csavar kevés ami odafogja gyárilag.
Ráülve hokedli, de kényelmes, párnás ülés. Vezetési pozíció: U szög, klasszikus csopper, elöl a végtagok, hátul a fej és törzs (potroh, jah, az nem nekünk van). Alacsony súlypont hátul a fenék alatt, széles kormánnyal, lapos villaszöggel kombinálva. Úgy fordul, mint a villamos. Szélesen, átgondoltan, méltóságteljesen, helyigényesen. Neeeem, ezzel nem flik-flakkolunk, de még döntögetni is csak módjával, bár az tény, hogy döntve (amennyire hagyja), nagyobbacska sebességnél jobban kanyarodik. Az jó érzés vele.
A garázsból kifordulva rájöttem, hogy ergonómiailag nem rám tervezték a vasat. Rövid lábakkal, és térdig érő gorillaszabású karokkal, és péklapátmancsokkal kéne rendelkezzem, hogy kényelmesen tudjak kanyarodni. A kezelőszervek óriásra méretezettek, az extra széles tekintélyes kormány meg ad némi fejtörést az átlagos női karméretemnek. Ha jobbra fordulok, már nem érem el a kuplungot, ha balra, akkor meg az első féket. De hát minek is ezek kanyarodás közben!
Aztán elkezdtem imádkozni, hogy a következő öt napban az egyik beláthatatlan kanyarban se ácsorogjon semmi, majd gyorsan lefuttattam a lehetséges megoldások listáját, és rájöttem, ha előre hajolok jó mélyen, akkor elérek minden kezelőszervet. Háh, jó lesz ez, nincs itt hiba, tudok én gorillulni! Sajna lábbal nem tudok támasztani, hogy jobban odaférjek – mert az ugye előre van rakva, hogy látványosan ki bírjam nyújtani.
Ezt a látványos előrenyújtott lábtartást szokni kellett az elindulásoknál, mindig magam alatt kerestem a lábtartót, legalább egy nap telt el, mire átszoktam. Indításkor egy kicsit ciripel a műszerfal, klasszikus minimalista mutatós kilométeróra, és elegánsan beillesztett digitális minimalizmussal (napi km, összes km, túra km, kvarcóra funkció). Fordulatszámmérés nincs (úgyis érezni egy kicsit a rezgésekből is), sebességkijelzés nincs (városban nem is kell sűrűn váltogatni neki).
A műszerezettség egyszerű, minimál, de a kivitelezés itt is dizájn. A műszerfal ezüst hátlapja a nyári időszakban 11 és 13 óra között ezen az égövön észak felé haladva (vagy csak ha szimplán hátulról süt a nap) bizonyos esetekben istenien visszaveri pont a napfényt az ember szemébe, a plexi alá. Lehet hogy ez azért van, hogy a sofőr szeme jól látsszon és világítson még a tekintete is (optikai tuning mindenek felett), de kb. fél órányi vakoskodás után megfordult a fejemben, hogy most fogom a sálat a nyakamban, és rákötöm a fényvisszaverős genyóra, hogy ne villogjon nekem a szemembe. Aztán végül is elkanyarodtam, meg a Nap is odébb kúszott az égen, a krómtalicska meg megúszta, hogy bekössem a fejét.
A motor hangja nyugalmat sugárzó csöndes pakpakpak alapjáraton, szépen zengő mély felhangokkal. Eltalálták a dizájnhoz. De azért meg kell valljuk, hogy ezen a vason a dizájnolás oltárán itt elég sok mindent feláldoztak.
Nos, az első meglepetéseken túljutva átcsapattunk a városon az M3-as felé. A városban kettes-hármas fölé nem kellett váltanom, méltóságteljesen eltöfögtünk a pályáig. Közben megálltunk még egy-két dolgot elintézni, az ismerősök látványos nyálcsurgatásba és lelkes fogdosásba kezdtek, őszintén megcsodálták, majd fogdosás közben rájöttek a műanyagokra, azon egy kicsit lebiggyedtek, de azért a többségnek tetszett.
Az ismeretlenek megbámulták. Húha, mekkora (és tényleg) nem nehéz? De igen, 309 kg, megtennéd hogy elszúrtam a parkolást ide a lejtőn, és kihúznál…? Köszi… Hálás szöszi mosoly. Szóval figyelni kell a méreteire, és vele is átgondoltan kell parkolni.
Puha futómű, a fenekem alatt kényelmesen lengedező hátsó rész, elöl a kátyúkat udvariasan kilengő villa. Összességében kényelmes, bár utassal akkorát felüt egy nagyobb kátyúnál, hogy rögtön érztem a gerincemen is (mert ugye a lábammal nem tudom tompítani az U-szöges üléspozíció miatt). Tehát érdemes feltekerni (töredelmesen megvallom, én nem tekertem).
A fogyasztása igen barátságos, négy és felet kajál városban, autópályán pedig megelégszik 5 lityivel is, még akkor is ha téped a száját tartósan. Nem pörgi szét az agyát, nyugis vas ez, megfontoltan halad előre, az 43 Kw beosztja a lelkesedést.
Tehát felhajtottunk a pályára, és őszintén meglepett őkorzósága. Százharmincig az alacsony üléspozíció és a motor eleje elég jó szélvédelmet ad, 140 felett kell elkezdeni nyakizomra gyúrni, 160-nál meg kapaszkodni. Lábat nem érdemes elvenni, mert a menetszél erősen tol. Alul nagyon nyomatékos, szinte érezni ahogy szedi fel az aszfaltot. Hát ja, dizájnos elindulásra tervezték a csodamasit. Ha elinduláskor odahúzol neki, a pakpakkolós hangja felmordul és harciasan hörögve lehet vele elszáguldani a horizont felé.
A benzinkúton etetés közben odajöttek, hogy húdeszép, mi ez, épített-e. Mondtam gyári szépség, mondták nagyon nagy, nagyon gyönyörű, mosolyogva bezsebeltem az elismerést, majd elszáguldottam a horizont felé. Ritkán látok embereket utánam fordulva ácsorogva maradni a tükörben, ez most megvolt. A széles lábtartó felhajtása a csillogó krómcsodán és a nagy morgós elindulás eléggé showhatású.
Szóval menet közben 130-ig igen impozánsan halad, 140 körül megjelenik valami finom rezgés a váz felől, 160 körül az egész motor szinte bizsereg az ember alatt, ez nem volt szimpatikus az említett sebesség tekintetében. A fékek finoman indulnak és a végén harapnak, kiegyensúlyozott fékhatást adnak együttesen használva is. Vészfékezés volt, az is jól működik, a futómű is normálisan viselkedett közben.
Az utasülés nem nagy, de legalább szépen passzol a motor formájához. Kistermetűeknek javasolt hely. A kényelemre nem volt gond, de a felütést az utas is érezte a kátyúnál. Utas nélkül nem csattan fel. Az utasnak a legnagyobb lelki problémát az elöl kényelmesen nyújtott lábtartás okozta: ha már elöl olyan jól ülnek, neki miért kell a torkába húzott térdével kuporogni?
Túrázásnál hosszú egyenes országutakra, de nem hegyekben ideális. Csomagokat felejtsük el, bankkártyás utazás ajánlott, mert a hátsó ülés is minimál, felpókozva, felcekkerezve meg elcsúnyul az összhatás. Többnapi tizenórás menetek derékfárasztósak rajta, de 4-5 óra még kényelmes vele. Egy-két napokra ideális.
Kinek ajánlom? Második, harmadik motornak elviselném a garázsban a szépsége miatt. Ez egy látványos, felvágós vas, olyannak aki tud motorozni, mert az egyedi szépsége azért áldozatokat követel. Aki meg akar jelenni a motorral, reprezentálni szeretne, van garázsa ahol tartsa és vixolja, és ráadásul nem siet sehová. Felső kategóriás látványú igényekhez, minimalista komforttal. Korzóra.



