A Cross Road tetoválás
Régóta érlelődött egy új tetoválás gondolata… Vártam, míg rám talál a megfelelő minta, melyet életem végéig viselni fogok.
Amikor, pár hónapja, Erőss Anita barátném elkezdett tetoválni, közölte, hogy készít nekem azt, amit csak akarok.
Azt már régóta tudtam, hogy hová szeretném a majdani tetkót: a jobb csuklóm belső oldalára. Hogy miért? Dúsztom sincs… Egyszerűen, csak tudtam, hogy oda, és kész.
A Bon Jovi zenéjét tizenéve szeretem, tisztelem, és valahogy mindig bekúszik valamely számuk az életem fontos pillanataiba.
Végre rám talált a minta, és hetekig érlelődött a dolog, míg belevágtunk Anitával…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Épp rohanásban voltam, már indulásra készen, amikor eszembe jutott, hogy ígértem korábban Bon Jovi zenéket. Hirtelenjében, rátettem a pendrive-ra a Cross Road c. best of albumot, mely 1994. októberében látott napvilágot. És go!
Anitánál máris beizzítottuk a zenét, és felhangzott a Livin’ on a Prayer, 1986-ból. Közben még beszélgettünk, kávézgattunk, aztán sörözgettünk, vagyis inkább én… Anita majd a munka utáni édes pihenésre gyúrt, de azért pár kortynak ő sem tudott ellenállni.
Keep te Faith (1992), majd Someday I’ll be Saturday Night (1994). A mintámmal szemeztem, de még csak a papíron. Igazából, olyan dolgot szerettem volna a bőrömre, ami mindig megvéd. Mostanában valahogy a védelmet kerestem, mert hosszú hónapok óta nem találom a helyem. Bármibe fogok, elindul nagy nehezen, aztán megreked. Ez így van az életem minden területén… Mintha üvegbura alatt lennék… És csak gyűlik, gyűlik bennem a negatív energia. Már szinte túlcsordultam benne, úgy érzem. Ez persze azokon csapódik, akiket a legjobban szeretek, akik a környezetemhez tartoznak… Always (1994)…
Szóval, hónapok óta kerestem, vártam egy mankót – ha úgy tetszik –, aminek hiszek az erejében. Mint ahogyan, feltölt újra és újra, megunhatatlanul a Bon Jovi zenéje. Wanted Dead or Alive (1986), Lay Your Hands on Me (1988), You Give Love a Bad Name (1986) – a kicsit pörgősebb szekció, a lassú számokhoz képest…
A minta… Olvastam egy könyvet a mágiáról. A természet erejéről, és a szimbólumokról… Arról, hogy mindennek jelentése van az életünkben, csak sokszor nem vesszük észre, micsoda dolgokban élünk. Ilyenkor jut az eszembe, hogy ha a középkorban élek, és ezek a dolgok érdekelnek, akkor a máglyán végzem, mint sok ártatlan nő, akik ismerték a természet titkait, és például füvekkel gyógyítottak…
