Motoros Köszönés: Te szoktál inteni a szembe jövő motorosoknak?
Azt modják, a motorosok összetartó közösség. Ez abból is látszik, hogy ha két motoros találkozik az úton, intenek egymásnak. Ahogy egyébként a buszosok meg a kispolszkisok is. Te szoktál inteni más motorosoknak?
Örök téma motoros körökben, hogy intsünk vagy ne intsünk. Ha intünk, kinek intsünk, kinek ne. Sőt, még olyat is láttam, hogy arról szólt a vita, hogy ki intsen először.
Ez a beszélgetés aztán általában tovább fajul odáig, hogy a nagy motorosok nem intenek a kisebbeknek, a kisebbek meg bosszúból nem intenek a robogósoknak. Az Harleysoknak a k…va anyját, és egyébként is, motor-e a robogó.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nyilvánvaló, hogy a motorosok egymás felé megnyilvánuló kedves gesztusa még abban az időben alakult ki, amikor nem volt ennyi motoros és ennyi féle motor az úton. Amikor különlegességnek számított, ha szembe jött veled egy másik bájker kétkeréken. Az integetés egyfajta bajtársiasságot jelent, a meglepetés örömét, és persze a kívánságot, hogy a másik motoros is érjen haza egyben, minden baj nélkül.
Az összeesküvés elmélet
Hogy honnan ered a motorosok integetése, arra az egyik magyarázat – ami vagy igaz vagy nem – hogy még 1904-ben Arthur Davidson és William Harley a motorkerékpárjaik fejlesztése és tesztelése közben elhaladtak egymás mellett az úton Milwaukee-ban. Mivel ismerték egymást, ráadásul együtt is dolgoztak, integettek egymásnak üdvözlésképpen. Valaki ezt meglátta, és menőnek találta. Ezután gyorsan elterjedt a motorosk között ez a gesztus.
Lehetséges, hogy a történetet a Harley-Davidson marketingosztálya találta ki, de azért jól hangzik.
Kinek intsek?
Talán az előbbi történet magyarázhatja azt az elmélet is, hogy a Harley-Davidson tulajdonosok nem intenek a más márkájú motorosoknak, csak a márkatársaknak. A többi motoros pedig nem integet a robogósoknak.
Bevallom, a fenti sztorit most olvastam életemben először, tehát nem tudtam róla, hogy Harley-tulajdonosként nem kellene integetnem másoknak. Szeretek integetni, korábban is integettem a szembejövő motorosoknak, bármilyen motorom is volt, és most is intek vagy visszaintek nekik. Gyakran még a robogós futároknak is.
Az már más kérdés, hogy sokszor azt tapasztalom, hogy nekem nem intenek vissza. Talán épp azért, mert Harley-val vagyok, és nem feltételezik, hogy inteni fogok, és mire felocsúdnak, már késő. A lényeg, hogy ebből nem csinálok presztizs kérdést, nem sértődök meg és általában nem gyártok elméleteket, hogy ki miért – miféle kisebbségi komplexus miatt – nem fogadta a köszönésemet.
Hogyan intsek?
A motoros köszöntésnek több fajtáját tapasztaltam az utakon.
- Ami nekem leginkább kézre esik, ha egy másik motoros jön szembe velem, hogy simán megemelem a bal tenyerem a másik motoros felé a markolatot elengedve. Ez egyfajta “Helló, mizu, jó, hogy látlak!” köszönés.
- Szerintem kevesebbszer látom itthon, de külföldön gyakori, amikor a bájker bal kezének mutató és középső ujjával a föld felé int, amikor szemből érkezik egy motoros társának. Ennek az intésnek a jelentése: “Tartsd a gumis felét a föld felé!” (Keep the rubber side down), vagyis balesetmentes motorozást kívánunk így a másik motorosnak.
- Az utolsó köszönés-féle leginkább párhuszamos közlekedésnél tapasztalható és főleg sportmotorosokra jellemző, amikor elszáguldanak egy másik motoros mellett. Hogy ne kelljen elengedni a gázmarkolatot 180 km/óránál, a jobb lábukkal kalimpálnak a másik felé. Egynek jó ez is, végülis észrevett és köszönt is… De azért ezt a “köszönést” kicsit flegmának tartom, nincs benne az a tisztelet, ami a másiok két verzióban. Ezt a köszönést choppereseknél ritkán láthatjuk, mert az előretolt lábtartó miatt nem olyan egyszerű oldalra lóbálni a lábunkat.
Hiszem, hogy a motoros köszönés erősíti a motorosk közösségét. Általa értékeljük azokat a társainkat, akik hozzánk hasonlóan osztoznak ebben a szenvedélyben. Mivel mi a közlekedők egy kisebbsége vagyunk, a köszönéssel jelezzük a többi motoros felé, hogy egy család vagyunk, hasonlóan gondolkodunk.
Hogyan ne intsek?
Azért az integetésnek is vannak határai. Bevallom, a szezon közepére, amikor ellepik az utakat a motorosok, belefáradok az integetésbe. Amikor már többet kellene elengedett kézzel motoroznom, mint nem, akkor a józan eszemre hallgatok, és nem intek én sem. De nézzük, mit ne csináljunk még integetés közben!
- Ne használd a jobb kezed integetésre, mert azzal húzod a gázt, és közben készenlétben tartod a fékkaron a váratlan események miatt. Jobb kézzel integetni motoron balesetveszélyes.
- Soha ne integess olyan szituációban, amikor a helyzet azt kívánja, hogy mindkét kezed a kormányon legyen. Ilyen lehet pl. egy forgalmas kereszteződés vagy egy kanyar.
- Ne integess osztott pályás autópályán, mert a szembe jövő motoros úgysem látja a sebesség vagy az elválasztó fal miatt. Ugyancsak értelmetlen integetni dugóban vagy kivilágítatlan úton éjszaka.
- Ne integess úgy, hogy mások azt hihessék, hogy kanyarodni akarsz. (Az ugye megvan, hogy ha nincs index a motoron, oldalra tartott karral jelezzük a kanyarodási szándékunkat?) Intés közben vagy emeld a karod vízszintesnél magasabbra, vagy engedd le 45 fokban.
- Ha már integetni akarsz, akkor integess minden motorosnak és a motorok minden típusának. Ne diszkriminálj semmilyen márkát vagy motortípust!
- Ne integess zárt alakzatban közlekedő motoros kluboknak vagy coloros motorosoknak, hacsak nem integetnek neked ők. (Ez persze azt jelentené, hogy valójában nem is MC tagok, és a colort is az Ecseri piacon vették, vagy épp a Sons of Anarchy motoros klub tagjaival találkoztál.)
- Ne integess az elektromos bringával közlekedőknek. Főleg, ha öltöny van rajtuk.
Nagyon fotos!
Integess a kis motorosoknak és a robogósoknak! Hidd el, ezzel bearanyozod a napjukat. (Kivéve, ha horgászfelszerelés is van náluk, mert akkor azt fogják hinni, hogy a kocsmából ismeritek egymást és ivócimbik vagytok.)
Nehéz, mert ma már annyi nagyobb testű motor van, hogy sokszor azt hiszi az ember, BMW jön szembe és csak addigra derül ki, hogy nem is az, mire késő. 😅
Te szegény… nem tudod elkerülni az integetést? 🙂
Üdvözlet minden motoros és nem motoros olvasónak !
Nyolc éves koromban vezettem először Apám Csepel Danúviáját a tankon ülve előtte és húzhattam a gázt és kormányozhattam. Talán nem meglepő hogy 67 évesen rám talált egy Honda Shadow 750 (2004) és ezzel egy új korszakba és dimenzióba lépett nálam a közlekedés fogalma. 17 éves koromtól van motor és szem.gk jogsim, 4 motorom volt kisebb szünetekkel dehát a motoros élet az első gyerek megszületésével majdnem véget is ér(t) Aztán egy sétán meghallottam egy Honda Innova 125 hangját és a hang nyomán megtaláltam a motort és vettem magamnak egyet. Fél év múlva el is adtam miután egy elém lépő részeg srác miatti vészfékezéskor tank híján majdnem becsúsztam a kormány és az ülés közzé és kevés kellett, hogy orra bukjak. Megúsztuk ő is, én is a motor is, de tudtam ez a itt a bizonyítéka annak, hogy motorkerékpár az aminek tankja van a térded között, majdnem mindegy mi a márkája 🙂 A nagy robogók is csodásak, finomak, csendesek, gyorsak, de a szitu ugyan az. Ezt az új paripát fél éve szokom, illetve szokjuk egymást, mert közel 300 kg össztömeget a mai forgalomban és morálban kezeli nem ugyan az mint a 70 es 80 as évek “sehol egy gépkocsi”-ja a Sport Czetka 125-ttel. Amikor kocsival közlekedek ugyan ilyen szemmel tekintek a motorosokra és a kerékpárosokra. (2 kocsim és 3 bringám van tehát tudom miről beszélek) A motorosokat lehúzódva, jobbra indexelve sőt lassítva engedem és a bringásokat a lehető legnagyobb oldaltávolsággal előzöm, inkább majdnem átcsorgok a felező vonalon mint hogy nekik bármi ijedtséget vagy hirtelen manőver kényszert okozzak.
A “motoros köszönés”-től találtam ide (nekem az új de nagyon rendben van) és a szóló-hölgy szóló motorosokat külön kalap (sisak) emeléssel tiszteltetem. Látványnak és úti társnak is kiválóak. Mondom azért mert nemrég szerszámmal anyaggal dugig pakolt kocsival 70-80 körül csorogtam hazafelé mikor a záróvonalon mellém suhant egy sportmotorral egy kb 160 kg os térdig érő pocakos motoros és beüvöltött a lehúzott ablakomon “Mi a francért totyogsz itt, mikor itt lehet menni 90-nnel.” Sajnos sem közel sem távol rendőr, a duplacsövű meg ugye szerencsére nálunk (még) nem divat (Szelíd motorosok… záró jelenet). Kb 100 m re ettől a helytől volt egy 300m es szakaszra 60 km es korlátozó tábla attól 500 m rre pedig a városhatár és 60 as tábla majd 200 m re lámpák, zebrák sora kezdődik.. A lakott területre beérve az első pirosnál be is értem a motorost, aki ott biggyeszkedett előre lavírozva a lámpánál a rendben váró többi gépkocsi között, de a feje ugyan akkora és ugyan olyan vörös volt mint amikor rám kiabált. A magyarok ilyen motorosaitól ments meg Úr-Isten minket közlekedőket, A-ból B-be baleset mentesen és nyugodtan eljutni kívánókat. Ha netán olvasod ezt te motoros és magadra ismertél Mályi és Miskolc között a Kistokaji elágazás után 200 m rrel kb július közepe környékén, akkor én vagyok a sötétkék Opel Astra G vezetője. Remélem szerencsésen értél haza és nem hűlt ki a vacsorád !
Ez egy jó hosszú hozzászólás volt. 🙂