fbpx

Kétgyerekes anyukaként a Ladies Trophy első futamán

Ladies Trophy 2013 SlovakiaRingAz igazat megvallva az esélytelenek nyugalmával indultam, a Michael Fiala által szervezett Ladies Trophy idei első futamán. A SlovakiaRingen most voltam életemben először, de persze izgalommal vártam a versenyt, mivel megközelítőleg másfél év óta nem is motoroztam.

 

Mivel második babámmal voltam várandós, egy teljes szezon kimaradt tavaly. Az első körökben emiatt leginkább csak ismerkedtem a pályával, körről-körre egyre jobban gyorsultam. Maga a verseny nem volt olyan izgalmas, mivel összesen 10 lány kvalifikált a rajthoz, de a versenyen már csak 9-en indultunk.

Kategóriámban, ami a 600 cm3 volt, a 4. helyen értem célba. Rajtam kívül még két magyar lány volt a mezőnyben, Szamosi Petra, aki 5. lett szintén 600 cm3-ben, és Sári Katalin, aki 1000 cm3-ben a második helyet hozta el. Gratulálok itt is a csajoknak!

A rajtom persze katasztrofálisan rossz volt, hiába, egyrészt sosem tanultam, hogy kell jól rajtolni, másrészt másfél év kihagyás után nagyon izgultam is, mi lesz és persze jól beragadtam, ahogy kell. Utána nem győztem húzni a gázt, hogy utolérjem a mezőnyt, de azért sikerült, és körről körre gyorsultam. Végül nagyon elégedetten haladtam át a célvonalon, nagyon élveztem a motorozást!

A köridőm sem volt olyan vészesen rossz, főleg hogy először voltam ott. Összességében jó verseny volt és nagyon jó két napot töltöttünk el Szlovákiában. Nagyon jó érzés volt újra motorozni.

Először féltem, jaj, tuti nem jön fel rám a ruha, de feljött. Nekem elég szűkös egyrészes bőrruhám van, nagyon passzentos darab. Amúgy semmi extra, mire ideért a motoros szezon, már lefogytam a terhességnél felszedett plusz súlyokat és nem volt gond. Sőt, még sikerült beszerezni egy új protektor mellényt is, ami megint csak az én védelmemet erősíti. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, a megfelelő védelem nagyon fontos, fel kell öltözni jól, biztonságos ruhába, sisakba, amilyenbe csak lehet, mert minket csak az véd meg egy esetleges bukásnál! Egyébként nagy pocakkal, terhesen is készült rólam egy kép és akkor is feljött rám a ruha, csak hasban volt kissé szűk.

A férjem, aki legnagyobb segítőm is egyben, természetesen jött velem/velünk és végig ő segített nekem és még rajtam kívül egy másik lánynak is, szóval nem unatkozott. Szerelte a motorokat, és mellette még a lurkókra is figyelt. Jól vizsgázott. Persze amikor nem motoroztam, én rendeztem a srácokat, de nagyon sokat számít, hogy ő segít mindenben nekem. Így nyugodtabban tudok motorra ülni.  

Két gyerekkel a motorversenyzés nagy kaland. Van egy átalakított teherautónk, amit férjem olyan összkomfortosra megcsinált, hogy szinte felér egy lakóautóval. Éjjel még hűvös volt, de van komplett álló fűtés is az autónkban, férjem egy „zseni”, mindennel felszerelte télen. Egyedül zuhanyzó, wc nincsen benne, azon kívül emeletes ágy, hűtő, mikro, minden benne van. Természetesen ott aludtunk a gyerkőcökkel, és még a hat hónapos kisfiúnk is remekül érezte magát a kocsiban. Nagyon jól aludtak, először én is féltem, mi lesz, de nem volt semmi gond.

Milán, a nagyobbik kisfiúnk 5 éves elmúlt már, ő hozzá szokott az efféle motoros életvitelünkhöz nyaranta, Gergőt pedig most szoktatjuk hozzá, de szerencsére nem volt gond. A szoptatást simán megoldottam a motorozások közti szünetekben, úgy időzítettem, hogy amikor tudtam, hogy körülbelül éhes lesz, nem motoroztam addig. Gergő már eszik főzelékeket is, szóval nem féltem, hogy gond lehet vele.

Érdekes volt látni, ahogy a külföldi résztvevők furán megbámultak a paddock-ban, miközben bőrruhába beöltözve egyik kezemmel toltam a babakocsit a szünetekben, másik oldalamon pedig Milán sétált. Gondolták biztos, ez az anyuka sem teljesen százas, két kis lurkóval motorozik. De én úgy gondolom, érzem, hogy ez az életünk része, a motorozás az egyetlen hobbink, és higgyétek el, két gyerek mellett is simán lehet motorozni, minden csak jó szervezés kérdése! Persze a többi ismerős motoros társaink is néha besegítenek a gyerekeknél, akár egy sétával, vagy fagyival, amit ezúton is köszönök nekik.

Nevetni fogtok, de a gyerekek néha jobban bírják az egész napos motorzajt, nyüzsgést, mint mi. De tényleg. A kicsi simán elalszik akkor is, ha egész nap dübörögnek a motorok, vagy akár az autók. Bár én amúgy is mindig olyan szülő voltam, hogy sosem szoktattam a kisbabánkat a csendhez, mert akkor sosem tudna aludni még otthon sem, mert valami zaj mindig körülvesz minket. Nem jó, ha egy baba teljesen csendben nő fel, mert utána sehol nem lehet elaltatni, kell egy kis alapzaj is. Nálunk még fűnyírás alatt is jól alszik a baba, sőt! Persze a fül védelme fontos, ezért nem árt a fülhallgató.

Amíg én versenyzek, Milán többnyire motorozik a kismotorjával a paddockban, vagy rollerezik, aztán néha szokta boldogítani a többi motorost, akik épp nem motoroznak és az sem gond neki, ha külföldi rendezvényen vagyunk, ott is simán megérteti magát mindenkivel. Gergő még ugye a babakocsiból nézelődik, és általában alszik, vagy ha éppen nem, akkor sétálnak a paddock-ban apával. Igazából nem féltem őket, Milán, ha el is eltűnik néha, nem félek, hogy nem kerül elő, mert mindenki tudja, hova kell visszahozni a „csomagot”.

A pályamotorozás nagyon veszélyes is tud lenni, mivel itt jóval nagyobb a tempó, mint mondjuk utcai motorozásnál. Persze, először féltem nagyon felmenni a pályára, kíváncsi voltam, hogy igaz e a közmondás, miszerint minden újabb gyerek plusz egy másodperc a köridő rovására. Egyenlőre nem tudom pontosan, igaz lesz-e ez rám is, mivel tavaly teljesen kimaradtam a motorozásból. Ez az elején amúgy is látszik a köridőn, de remélem nem lesz gond. Félni nem félek, mert azért megyek a pályára, hogy motorozzak, hogy élvezzem azt a kis szabadidőt, amit csak magammal és a motorommal tudok eltölteni.

Nagyon felemelő érzés volt, amikor az első húsz percben csak úgy mentem körbe-körbe. Mintha megállt volna az idő, nagyon jó volt. Persze, néha átfut a fejemen, hogy mi van, ha elesek és bajom lesz, mi lesz a két gyerekemmel, de mivel tudom, hogy van apukájuk is, nem féltem őket. De persze nem szabad úgy motorozni, hogy ész nélkül megyünk. Ahhoz már nem vagyok olyan fiatal, és valószínű nem leszek már egy Valentino Rossi sem. Szeretném felnőni látni a gyerekeimet is. Szóval megyek, ahogy tudok, és elsősorban élvezem a motorozást, hiszen ez a lényeg, ezért motorozunk! Mert a zsigereinkben van az érzés, hogy menni kell és mi imádjuk a motorozást, ez van. Mi már csak ilyen kicsit „őrült” család vagyunk.

Persze, szeretném, ha tudnám hozni a már egyszer elért köridő szintemet, de meglátjuk. Egyébként sem motorozom gyerekkorom óta, szóval nincs okom panaszra azért, hogy „csak” így tudok pályamotorozni, ahogy tudok. Ki tudja, lehet még egyszer gyorsabb is leszek, mint voltam valaha.

ladies trophy 01 2013 1ladies trophy 01 2013 2ladies trophy 01 2013 3ladies trophy 01 2013 4ladies trophy 01 2013 5ladies trophy 01 2013 7

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 vote
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x