I. Mol Dynamic Fesztivál a Hungaroringen
A hosszú heteken át tartó borús, esős, motortalan napok, sőt hetek után, mit egy varázsütésre június első hétvégéjén végre kisütött a Nap.
Szórta fényét mindenfelé de a legcsodásabban talán mégis Mogyoród felett sütött. Még ki sem értem a Hungaroringre, de az út mellett kis padon ücsörgő bácsikákból tudtam, sokan leszünk – hisz megérte kitelepedni a ház elé nézelődni. És nem csalódtam. A vezetés technikai pályáktól az ugráló várig, a termékbemutatótól a streetfighter show-ig volt minden, mi motoros lelkemet, és anyai szívemet megörvendeztette.
Igazi bensőséges hangulat fogadott, ott volt szűk és tágabb értelembe vett családom is. Jó volt érezni az összetartozást. Barátságos emberek, csodálatos gépek, fantasztikus programok fogadtak egész napon át.
Ahogy sétáltam a parkoló motorok között, valami szokatlan dologra lettem figyelmes. Eleinte nem tudtam mi a furcsa, de kisvártatva rájöttem. Mindenki mosolygott. Az oktató a vezetés technikai pályán, a büfében a kiszolgáló, a standokon az eladók, a rajtnál a hoszteszek, akik a pályázókat indították, a bámészkodók, a versenyre indulók, a gyerekek és a felnőttek. Mindenki.
Még több kép a galériában!Érdekes érzés volt, már majdnem elfelejtettem a hétköznapok bajaival, a környezeti katasztrófákkal, a politikai viszálykodásokkal élve a mindennapokat, hogy milyen érzés is ez. Itt a Ringen. Olyan környezetben, olyan emberekkel, akikkel közösen bobban a szívünk.
Külön öröm volt számomra, hogy mindezt kislányommal is megoszthattam, mert a szervezők a gyerekekre is gondoltak programjaik összeállításakor. Most azt sem bántam, ha megpörkölődött egy kicsit a vállam a hirtelen jött erős napsütésben, és kivételesen az aszfalttól is jól esett a meleg. Hibátlan nap volt. Bízom benne, hogy sikerül hagyományt teremteni vele, és még sok Road and Ride rendezvényen vehetünk részt.
