Hogyan lettem motoros és aztán motorépítő?
Apámnak mindig volt motorja, de ő csak és kizárólag közlekedési eszközként tekintett rá. Nem törekedett, hogy szép legyen, soha nem ment el CSAK ÚGY motorozni.
Engem kevés és vegyes kimenetelű előzmény után, 15 évesen legyintett meg a szele. Későn érő típus vagyok. Megihletett az a hiányos roncs, ami a darálósban porosodott, és apám vette alkatrésznek a 175-ös Czetkájához még régebben.
Akkor kezdtek beszivárogni a képek a chopperekről, és mit sem tudva az előzményekről, a nagy agyonistenített Nyugat lényegéről, elkezdtem ábrándozni a motorozásról, a chopperezésről. Úgyhogy nem is segédmotoros papírral kezdtem, hanem egy rendszámos S51, név szerint Kicsi Szerkentyű volt az első az életemben, akivel 16 évesen vizsgáztam A1-re, 1993-ban.
Akkor ezt még lehetett, és egy évre rá apám 250-es Sport CZ-jével ki is egészítettem korlátlan A-ra. Onnantól kezdve vele „faltam a kilométereket” (mentem, amennyit tudtam), és hamarosan kiérdemelte az Életem Pici Párja nevet, egy alapos felújítás és némi átalakítás után, 2000 körül.
Olvasd el Vidék többi írását is!
Hamarosan egyetemista lettem, és motorépítésbe is fogtam. Hát, nem volt egy sikersztori. De mégis nagyon megszerettem.
Sajnos az élet közbeszólt, és 2012-ben annyira megsértett az én drágalátos (egyelőre még) feleségem, hogy eladtam Életem Pici Párját. Egyetlen vigaszom, hogy hazament: Brnóba, egy gyűjtőhöz. Nem éltem volna túl, ha nem becsülik meg.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
