Dina a Hungaroringen
Eddigi motorozásom alatt a legélvezetesebb dolog az volt, amikor sikerült kijutnom a Hungaroringre! Még életemben nem mentem versenypályán. Ismét dolgozott bennem az adrenalin.
Izgultam. Természetesen a kedvesem aggódott értem, mint mindig. „Tudod, csak óvatosan, ne húzd nagyon a gázt, kanyarban nem fékezünk első fékkel” stb….
Körültekintően indultam, és nagyon tetszett, hogy haladhatok a saját tempómban. Bár azért a „pályabubusokat” elengedtem előre, hadd menjenek. A tudat, hogy senki sem fog kikanyarodni elém, nagyon felemelő volt számomra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ha elrontanám a kanyart, akkor van aszfaltozott bukózóna, ahol tudok korrigálni. Arról nem beszélve, hogy a Hungaroringen nagyon jó minőségű az aszfalt. De a gumikat azért be kell melegíteni, hogy tapadjanak, különben kipörög a hátsó kerék, és „perec” lesz a vége. Nem voltam versenyző a pályán, de nagyon élveztem. Biztos volt egy-két sokszög alakú kanyar is. Volt, aki kétszer is megelőzött egy kör alatt, de jól sikerült gyakorolnom a kanyarodást, a motor. bedöntését. Itt ért le először a csizmám orra, majd a lábtartó az SV-n az egyik bal kanyarban.
Nagyon büszke voltam magamra. De utólag belegondolva, nagyon ijesztő volt. Felkaptam a motort a kanyar kellős közepén, így ismét kicsit kockás lett az a kanyar. Véleményem szerint ezt is kell gyakorolni rendszeresen, mert olyan dolgokat lehet megtanulni, amiket máshol nem.
Persze azért voltak közös „benzintyúkos” motorozások is. Sok szép és izgalmas helyen jártunk. Éreztem a természet illatát, és ahogyan simogat a szél menet közben. Megtanultam utasnak is lenni. Figyelni a forgalomra, együtt dőlni a kanyarban a sofőrrel, megtartani magam fékezéskor. Hozzáteszem, ez sem egyszerű!
Azonban egyik ilyen alkalommal jött el az igazi szerelem is. Amikor megálltunk pihenni, megláttam álmaim motorját. Ott állt büszkén a parkolóban, csak úgy csillogott a nagy kabátja. Ravasz, mérges szemeivel rám kacsintott. Hátul meg széles gumik, a hegyes popsiján 600 F felirat. Hát ez meg milyen motor? – kérdeztem a kedvesemet. Ez egy kis sor 4-es!
Nem sok időm volt csodálni a járgányt, mert a következő a pillanatban jött a gazdi, és beindította a vérmes vadorzót. A hangja…………! Az teljesen betette a kaput. Nem tudtam betelni vele.
A gazdi pedig könyörtelenül elhajtott. Milyen könnyedén fordult meg vele… Hogy zenélt a kipufogó… Teljesen elvarázsolt! Ezzel együtt a következő álom is megszületett.
Mi lenne, ha külön motorral tudnánk menni? Azaz nekem lenne egy ilyen motorom. Nekem kell egy ilyen motor! Milyen? Egy Honda CBR 600 F! Ez az én motorom!
S hogy teljesült-e Dina álma…? Hamarosan megtudjátok!
