Az első utam motorral
Emlékszem, amikor a személyautó jogosítványomat megszereztem, minden út egy kaland volt még jó ideig. Sokáig voltak emlékezetes „első” események, amikor pl. először mentem esőben, először mentem át hídon vagy először mertem bekapcsolni a rádiót vezetés közben. A motoros jogsi megszerzése után ugyanilyen izgalmas az első „hivatalosan” megtett néhány kilométer. Íme néhány első élmény a motoros csajoktól.
Amikor a kezedbe veszed a motoros jogosítványod, az még nem jelenti azt, hogy már tudsz is motorozni. Csak annyit jelent, hogy bizonyos készségeket elsajátítottál, már tudod, hogy kell elindítani a motort, hogy kell kanyarodni… persze mentél már forgalomban is – T-betűs, sárga mellényben 40-nel – de ez még korántsem az, amit valójában motorozásnak nevezünk.
A motorozást majd a gyakorlatban fogod megtanulni, és ehhez az kell, hogy minél többet motorozz, minél többet vezess, minél többféle helyzetbe kerülj a motorral, így az iskolában tanultakat a gyakorlatba is szép lassan átülteted majd.
Persze ennek az előfeltétele az, hogy vedd a bátorságot, és merj elindulni. Akár egyedül is.
Végy példát Carmenről!
Carmen a Facebook csoportunkban osztotta meg örömét, hogy végre meglett a motoros jogsija, és eljött az első alkalom, amikor először mehetett a saját motorjával hivatalosan közúton. Az első alkalom nyilván nem úgy sikerül, ahogy azt az álmaidban elképzelted, de nagyon sokat fogsz tanulni belőle, és máris megtetted az első lépést a rutinos motorossá válásod útján.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Íme Carmen beszámolója:
„Ma volt a beavatós utam. Egyedül a motorommal mentünk kb 50 km-rt. Hát csajok izgalmas volt azért… de élveztem is a szabadságot nagyon.
Úgy kezdődött, hogy egy kamion beért és elengedte a dudáját a hátam mögött… majd besz … am. Aztán valahogy felvettem a 65 km/óra sebességet, találgattam hogy hányasba vagyok a visszafékezéseknél, mennyire menjek le a körforgókba, szóval jó gyakorlás volt. Legközelebb megpályázom azt a 80-90-es sebességet. Összességében nem vagyok elégedetlen az első utammal.
Nektek milyen volt az első út, hogy éreztétek magatokat?”
Természetesen mindenkinek van egy „első” sztorija, úgyhogy ezúttal ezekből szemezgettem név nélkül.
„…Az elején visszhangoztak a fejemben az Oktatóm tanácsai, nagyon szabályosan vezettem… Akarom mondani most is. Volt, hogy inkább felváltottam 6-ba, hogy tudjam mennyibe vagyok, próbálgattam a körforgalmat én is, mi az ami még lendületes, de ha kell biztonságosan megállok… Na ekkor rendszerint lefulladások lettek belőle, mert 3-ban vagy 2-ben nem igazán fog elindulni a moci, és olyan gyors sem voltam, hogy visszaváltsak. Újraindít, koronát igazít és megy tovább!”
„Üdv a klubban!
Én ugyanígy jártam tavaly ősszel!
Saját motoron tanultam, a motorsuliban le volt telephelyezve. A férjem mondta, hogy majd ő hazahozza. Nem-nem!! Majd én.
Megvártam, míg a jogsi visszaigazolást kidobta az ügyfélkapu, kolléganővel elvitettem munka után magam…majd én megmutatom…haza tudok én vezetni!!
Ha-ha!!
40 km volt az út. Soha ekkora távot nem motoroztam. Kanyargós, dombos erdei utak vannak hazafelé, hullott már a falevél.
Hamar rájöttem, nem volt ez egy nagy ötlet! Soha nem mentük 50-nél többet, városból ki sem keveredtem…
Jujujjj…mire hazaértem, úgy kimerültem!
De azóta belejöttem, mint kiskutya az ugatásba!
Hajrá, menni fog!
Széles utat!”
„Mikor megvettem a motoromat a párommal mentünk kocsival érte, visszafelé ő jött mögöttem, hogy felfogja a sürgető autósokat. Kb. 80 km-t jöttem, nagyrészt egyenes úton. Volt pár körforgalom, de viszonylag könnyū volt. Mikor az első motoros szembejött velem és intett, a szám mosolyra húzódott, büszke voltam magamra! Azért én is elfáradtam, sosem mentem 70 felett, mindig csak varosban 40-45-tel.”
„Az első utamon, mondom a havernak, aki elkísért a motorvásárláshoz:
- Még nem mentem, csak 45-el.
- Még nem vezettem sötétben.
- Még nem mentem körforgalomban.
A kocsog nem kimaxolta hazafelé mindet? Addig dumáltunk, míg ránk sötétedett és 70-el mentünk, ráadásul 2 körforgalom felé vitt. Mondtam neki, hogy ez nem felhívás volt keringőre, hanem rinya-para.
De mindvégig biztonságban éreztem magam vele, nagyokat nevettem az úton.”
„Én nagyon sokáig nem motoroztam egyedül. Az első utam tavaly volt, hazafelé sötétben, viharban és árvízben jöttem (pedig az előrejelzés nem mutatta, hogy vihar lesz). Nem láttam az utat, így egy mélyebb kátyúban sikerült is eldőlni, kalandos volt.”
