A kiforrott nőiség színekben, formákban
Lami Bakos Györgyi festőművésznő alkotásai arra hívják fel a figyelmet, hogy elfelejtünk nők lenni, s egyre jobban felvesszük a férfiak markáns jellemvonásait.
Eltűnőben az a természetes báj, lágyság, szelídség, amivel egy nő bármit elérhet, amit csak akar.
Ehelyett kemény üzletasszonyok vívják nap mint nap csatáikat a munkahelyükön, és sokszor otthon sem tudják letenni a fegyvert.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagyon sarkos példával álltam elő, de úgy gondolom, így érzékeltethettem a legjobban, amiről Györgyivel beszélgettünk.
A festőnő ízig-vérig nő, s ritkán találkozni manapság olyan emberrel, akiből az ősi nőiség ereje árad. Nem véletlenül szólnak a festményei a Nőről, a Női lélekről, a Női magatartásról és a Nőiesség megtartásáról.
─ Hogyan indult a festői pályád?
─ Folyamatosan visszavitt az élet a festészethez. Sosem volt bennem az az erő, hit, hogy ezt kell csinálnom. Viszont, hat évvel ezelőtt megmakacsoltam magam, hogy ha ennyiszer visszaköszönt ez a dolog, akkor komolyabban el kell kezdenem foglalkozni vele. Utána eltántoríthatatlan lettem.
─ Írtál is régebben a témával kapcsolatban? Sokat mondóan, ez olvasható a honlapodon: „… amit a színekkel nem tudok láttatni, ahhoz szavaim adom …amihez szavaim kevesek, ott a színekkel játszom…”
─ Sok blogot írtam, antológiákban jelentek meg írásaim, sőt, egy női magazinban is publikáltam 1 éven keresztül. Tehát, először szavakkal mondtam el a gondolataimat, majd úgy éreztem, ez kevés. Lehet úgy írni, hogy lásd magad előtt, amiről szó van, de a színekhez nem kellenek szavak… A festményeimen színek, formák, szimbólumok által fejezem ki az elképzeléseimet, illetve, hogy megmaradjon a verbalitás, címekkel próbálok támpontokat adni az együtt gondolkodáshoz.
─ Miért lett a nőiség a fő témád?
─ Imádok nő lenni! Szeretem, ha nőként viselkednek velem; ha értékelik bennem a nőt; ha gondoskodhatok, mint nő. Nagyon sok a nőietlen nő mostanában. Nem feltétlenül kell férfiassá válni, markáns vonásokkal. Tűsarkúban is el tudod érni, amit akarsz, s ettől még nem leszel kegyetlen, hatalommániás. Sok nőnek az a baja, hogy nőies, nyápic férfiak szaladgálnak a világban. De nézzenek magukba, miért akartak miniszterek lenni, vezető beosztásba kerülni.
Ez a baromi nagy feminizmus, hogy dobjuk el a melltartónkat, nekem nem pálya. Nem akarom degradálni a munkát, de a háziasszonyi teendők elvégzése is nagyon nehéz. Így azt érték el a nők, hogy napi 10-12 órát dolgoznak a munkahelyükön, de otthon ugyanúgy el kell végezniük a házimunkát, gondoskodni a gyerekeikről, csak most belepusztulnak és a fáradtságtól rosszul néznek ki.
─ A gyöngysor sok képeden visszatérő motívum, s most is rajtad van ékszerként. Valamint, a cipők szintén felbukkannak a festményeiden. Mit jelentenek számodra?
─ A gyöngy a női lélek, szelídség, lágyság. A cipők pedig az „álarcosbál”. Mennyire más tud lenni egy nő, ha edzőcipőt, bakancsot vagy tűsarkút vesz fel – másként öltözik, jár-kel, ül le egy asztalhoz, más a testtartása, a viselkedése. Hatalmas tárházunk van! Most ez a terület fogott meg, ebből akarom kihozni, ami még benne van.
─ Az alkotásaid hogyan készülnek?
─ Először megszületik bennem az ötlet, majd a kedvesem segít a számítógépes megtervezésben. Az Ébresztő című festményem például úgy készült, hogy felvázlatoztam az elképzelésemet, majd a párommal elmentünk fotózni, s a végeredmény alapján festettem meg a vászonra, a műalkotást. Nagy könnyebbség, ha teljesen látom magam előtt, amit festeni szeretnék!
Györgyi festményeit nézegetve, s a gondolat-ébresztő címeket, valamint a hozzájuk tartozó érzés-foszlányokat olvasva, elméláztam az életemen, az önképemen, a nőiséggel kapcsolatban. Kicsit megálltam a mindennapi pörgésben. Jók az ilyen pillanatok, amikor valami olyan hatással van ránk, hogy önelemzésre serkent és megmozdít bennünk valamit – tükröt tart elénk.
Majd, a találkozásunk után már más szemmel néztem az alkotásokat, mert beszélgettem az emberrel, akinek a kezei munkáját dicsérik.
Mind másra születtünk, másban vagyunk tehetségesek, de ha már ez megadatott, önmagunk boldogsága miatt, élnünk kell az áldással, amit kaptunk. Ahogyan Györgyi mondta: „Tudni kell, hová való vagy, és amit megéreztél, úgy csináld, hogy maximális örömmel töltsön el!”
