A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Csajok, vissza a múltba! A fenti címmel megjelent könyv izgalmas bepillantást enged a századfordulón élt nők, családok magánéletébe, szokásaikba, kapcsolataikba és a nőiséghez fűződő viszonyukba.
A pár hónapja megjelent, A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című kiadvány Szécsi Noémi és Géra Eleonóra munkáját dicséri.
Majd’ 500 oldalon keresztül lehetünk tanúi régi levelezéseknek, s az ezekből, a szerzőpáros által levont következtetésekre.
Hogyan indult az egész? – Szécsi Noémi nőtörténeti blogja, a Halcsontos fűző kezdte kinőni a kereteit, ezért a hölgy keresett egy szakmai szerzőtársat, akivel együtt dolgozhat egy nagyobb lélegzetű mű kivitelezésén. Meg is találta a legmegfelelőbb embert: Géra Eleonóra történészt, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docensét.
A hangsúlyt azért fektették a budapesti nőkre, mert a főváros nagyon sok szempontból a központja volt a fejlődésnek: szalonok, bálok, öltözködési-, színpadi- és irodalmi divat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Érdekes volt látni, hogy a régi családi levelezésekből, újságokból, regényekből milyen sok dologra lehet következtetni. Voltak nők, akik érezték a haladás, a változás szelét és a feminizmus hatásait, mások pedig teljes mértékben elvetették és a hagyományos értékrend hívei maradtak. Féltek attól, amit nem ismertek, de ez természetes.
Viszont, sok női szerző művei jelentek már meg újságokban, regényeket írtak, s kezdtek a tudományos életben is teret engedni nekik.
Egyébként sem unatkoztak akkoriban a nők otthon, hiszen a háztartás vezetése külön tudomány volt: találunk a kiadványban régi háztartási költségvetést, melynek pontos vezetésére okították az anyák lányaikat. Mivel a cseléd vásárolt be, nagyon vigyázni kellett az úri hölgynek, hogy ne vágják át a pénzzel, a vásárolt termékek árával, nehogy zsebre vágjon valamennyit a szolgáló.
A mosáskor például külön mosó- és vasalónőt fogadtak, s akkor az urak inkább elmentek otthonról, ha nem akartak útban lenni. A mosónő értett mindenféle anyagtípus megfelelő mosásához, hogy ne menjen tönkre a ruha. Több napig is eltartott egy nagymosás.
Fontos kérdések voltak a higiéniára vonatkozó dolgok is, főleg a menstruáció ideje alatt, amikor hadd ne mondjam, milyen volt a tamponok és tisztasági betétek előtti élet…
Nagyon népszerűek voltak azok a könyvecskék, melyek az udvarlási szokásokat taglalták, hogy mit illik és mit nem a férfinak és a nőnek, de még levélmintákat is tartalmaztak.
Szó esik még a terhességről, a szülésről, tönkrement házasságokról, melyekről részletesen levelet váltanak egymással anyák és lányaik.
Egy egészen más korba kerülünk vissza a könyvet olvasva, és megláthatjuk, hogyan élte mindennapjait az akkori társadalom, Jókai Mór, Fedák Sári, Blaha Lujza kortársaként.
Érdekes elgondolkodni azon, hogy nekik mi volt természetes és nekünk mi az… Például a ruhát most csak bevágjuk a mosógépbe, de régen napokig tartó tortúra volt a nagymosás. Olyan foglalkozások tűntek el, melyekből akkoriban emberek éltek meg, lásd mosónő.
Mindenkinek érdemes elolvasnia a művet, mert sokszor megmosolyogtató, ugyanakkor érdekfeszítő!
