Jani bácsi, az örökifjú motoros
− A motoros jogosítványt mikor szerezte meg?
− 1950-ben. De minden gépjárműről, végig megvan a jogosítványom!
− Mikor járt először motoros fesztiválon Jani bácsi?
− A legelső motoros találkozón 1971-ben voltam, Debrecenben. Utána elmaradtak… Majd, 2001-ben mentem Kisújszállásra, csak úgy szétnézni. 2003-ban meghalt a feleségem. Attól kezdve minden találkozóra eljártam. Én vagyok a legidősebb motoros az országban már tíz éve. Mindenütt tiszteletbeli tag vagyok. Nem kell fizetnem belépőt, a személyzettel eszem és iszom. Egyedül a benzin kerül pénzbe. De van, ahol kapok 25-30 liter üzemanyagra érvényes utalványt, például Karcagon, Kazincbarcikán, Szlovákiában. Gyalog, vagy busszal nem járok, csak motorral. Jó a szemem is! Ez év nyarán töltöm a 87-et.
− Nagyon szép kor! Látom, az egészségével nincs sok gondja…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− Gyógyszert nem szedek, orvoshoz nem járok. Negyedévente elnézek a doktorhoz, és beszélgetünk egy jót. Ha nem fáj semmim, minek menjek?
− Ez igaz! De azért ilyen idősen bírni kell a sátorozást!
− Van jó felszerelésem: puha matracokat szoktam vinni. Az oldalkocsiban sok minden elfér. Ha pedig nagyon rossz idő van, akkor autóval megyek.
− Na, és mi a helyzet Jani bácsi saját klubjával?
− Az eredeti klubom, Debrecenben, a rendőrségi egyesületnek a motoros klubja. Ezt hárman alapítottuk, de később kiváltunk tőlük. A mostani, veterán motoros klubunkban, a Mortimerben körülbelül harmincan vagyunk. Bárki csatlakozhat, akinek van valamilyen veterán motoros járműve. Meg szoktak hívni bennünket falunapokra, városnapokra, és kirándulni szoktunk menni. Ha több helyre vagyunk hivatalosak, akkor oszlik a csapat, hogy mindenütt képviseltessük magunkat.
− A családja szokott Önnel menni?
− Nem igazán. Sokat dolgoznak, elvannak itthon. De nem megyek mindig egyedül a bulikra! Ha megyek Romániába, akkor van úgy, hogy Nyíradonyban csatlakoznak hozzám, és így tovább. Mire odaérünk egy találkozóra, már vagyunk 10-15-en. Hután van a nyírtéti önkormányzatnak egy üdülője, ott szoktunk aludni, bulizni. Amikor oda készülünk, az előtte való napon elmegyek Nyírtétre, ahol a polgármester úréknál van egy szobám, és ott alszom. Másnap reggel pedig együtt indulunk.
